Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Szankciópárti elit – megélhetéspárti „fajankók”

Zila János, az Alapjogokért Központ elemzője

2022.11.14. 16:00

Zila János, az Alapjogokért Központ elemzőjének írása a 888.hu-n

Miközben Brüsszel közös uniós hitel felvételét szorgalmazza annak érdekében, hogy az EU Ukrajna működését finanszírozza, az európai emberek egyre inkább a saját egzisztenciális körülményeikért aggódnak. Míg az európai elit valamiféle erkölcsi magaslatról prédikál, az emberek mind hangosabban követelik, hogy a vezetőik elsősorban az ő nehézségeik megoldásával foglalkozzanak. A magyar baloldal álláspontja a brüsszelihez simul, ám régiónk egészében egyre nagyobb választói tömegek fordulnak szembe a háború- és szankciópárti politikusokkal. Már a Wall Street Journal újságírója is arra figyelmeztet, hogy a békét követelő politikai erők és támogatóik megbélyegzése kontraproduktív.

A magyarországi baloldal első embere, Gyurcsány Ferenc helyzetleírása szerint a magyar kormány politikáját a nemzetközi térben a dac határozza meg. Szerinte ez árulás, hiszen úgy véli, hogy a nemzeti érdek az Európa népeivel és Amerikával történő erősebb együttműködés. A Demokratikus Koalíció elnöke szerint hazánk csak azért képvisel különvéleményt Európában, hogy a kormányfő politikai szerepét erősítse.

Ezzel párhuzamosan a Momentum a nemzeti konzultációban való részvételre buzdító plakátokat rongált meg, saját üzeneteit elhelyezve azokon. Mint ismert, a plakátok arra mutatnak rá, hogy Brüsszel szankciós politikája tönkreteszi Magyarországot. A baloldali párt szerint azonban „a szankciók működnek”, és a jelenlegi – egyéb iránt Európa egészében megjelenő – válságjelenségek a kormányzat hazugságából fakadnak.

 

 

A balliberális érvelés mindig ugyanott lyukad ki. Az ő világukban rendszerint van valamilyen külső igazodási pont, egy „jó” oldal, ahova állni kell. A barát-ellenség politikai logikáját a nemzetközi térben határozzák meg, majd onnan vetítik vissza a hazai közéletre. Ez a gondolkodásmód a nemzeti érdeket a barátok álláspontjához igazítja, így a másik oldallal való bárminemű egyezkedés bűn, erkölcsileg elfogadhatatlan, ha látszólag hasznos is. Gyurcsány érvelésében az is sokszor előkerül, hogy az erkölcstelennek minősített döntések meghozói a történelem ítélőszéke előtt könnyűnek találtatnak majd.

 

Önök Európában egyetlenként hivatalosan találkoznak, és kezet fognak a gyilkosokkal. Ez undorító. Lesz egy lábjegyzet a világtörténelem tankönyvében. Rongy emberek, kettőspont, felsorolás, és az önök neve ott lesz a kettőspont után.”

– mondta a kormánypártok háborúval kapcsolatos álláspontjáról szeptember végén.

Mellékes megjegyzésként álljon itt, hogy az egykor törökpártiként elítélt Bocskai István és az egyenesen Török Bethlennek és Mohamedán Gábornak nevezett erdélyi fejedelem ma a közmegegyezés szerint egyértelműen pozitív történelmi személyiségek, akik egyébként messze nem örültek a török jelenlétnek, de a nyugati elnyomásért sem lelkesedtek. Mint Bocskai mondta: „Csak a mi nemzetünk javát és magunk megmaradását nézzük.”

A nemzeti oldal a külső szereplők megítélésében semlegesebb. Amellett, hogy figyelembe veszi a fennálló szövetségi rendszereket, sokkal kevésbé válogatós, ha az ország érdekéről van szó.

 

Nekünk függetlenség kell, nem pedig kiszolgáltatottság. Amit most csinálunk, az, hogy amerikai függésre váltjuk az orosz függést. Ez persze kényelmesebb, mert az amerikaiak demokraták, szemben az oroszokkal, és ez politikailag talán kényelmesebb nekünk, de nem jó.”

– mondta Orbán Viktor Berlinben Európa jelenlegi energiapolitikai helyzete kapcsán.

MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

 

A konzervatív oldal a döntések helyességét nem – egy sok esetben külföldön megfogalmazott – erkölcsi ítélet mentén tételezi, hanem a kézzelfogható nemzeti érdekből indul ki. A baloldal és a jobboldal politikai szótárában fordított az oldalak számozása. Előbbinél a valóság felett lebegő ideológiai érvek találhatóak az első oldalon, és csak a sokadikon a nemzeti érdek, utóbbinál ez éppen fordítva van.

Az egyik oldal azt mondja, hogy erkölcsileg az a helyes, hogy Magyarország Ukrajna oldalára áll a háborúban, és minden téren, minden lehetséges erőforrással támogatja a megtámadott országot, mert ez a helyes, ez az erkölcsös. Ezért kész fegyvereket adni, akár katonákat is küldeni a konfliktusba, emellett szankciókkal támadni azt az országot, amelynek energiahordozóitól az állampolgárok mindennapjai és az ország iparának léte függ. A kormányfő másként beszél:

Én nem vagyok hajlandó úgy segíteni az ukránokat, hogy közben tönkreteszem Magyarországot. Én nem vagyok hajlandó úgy segíteni az ukránokat, hogy közben magyarok halnak meg.”

Az emberek álláspontja a háború és a szankciós politika kérdésében egyre egyértelműbb. A Századvég felmérése szerint

a szankciók elutasítottsága hazánkban már szeptember elején 72 százalékos volt.

Egy friss kutatás szerint emellett a választók ugyanilyen arányban szorgalmazzák, hogy ne a magyar adófizetők finanszírozzák Ukrajnát. A háború és a szankciók hatásainak kiteljesedése nyomán nemcsak a mi szűkebb régiónkban, de Európa egészében tovább erősödhet ez a megközelítés, sőt, ennek már most látszanak a jelei. Könnyű eljutni arra a következtetésre, hogy ha az uniós társadalmakban csökken az életszínvonal, növekszik a nélkülözés, akkor az állampolgárok egyre inkább azt várják majd választott képviselőiktől, hogy először az ő problémáikat oldják meg.

Mi másért is választották volna őket?

William Nattrass, a Wall Street Journal prágai újságírója a napokban egészen pontosan ragadta meg, miért tekinthető alapvető politikai hibának, hogy az elit sztereotip módon „önző, kegyetlen fajankóknak állítja be” politikája kritikusait. A mintázat nagyon ismerős. Nattrass a cseh és szlovák politikai folyamatokat elemezve rámutat, hogy Ukrajna háborús erőfeszítéseinek nagylelkű támogatása közben az említett országok vezető politikusai megvetéssel fordulnak saját polgáraik irányába, akik inkább a megélhetésükért aggódnak. Míg Csehország és Szlovákia Kijevnek nyújtott, fegyverszállítmányokban is megnyilvánuló támogatása a nemzetközi fősodratú médiában és az uniós találkozókon besöpri a dicséreteket, addig a cseh és szlovák társadalom egyre inkább ellenzi az ilyen fajta fellépést. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy Szlovákiában olyannyira a visszájára sült el a külső nyomáshoz való igazodás, hogy egy friss közvélemény-kutatás szerint a lakosság fele már egyenesen azt szeretné, hogy az oroszok nyerjék meg a háborút, Csehországban pedig a tüntetők feltűnően gyanakvóvá váltak Amerika szándékaival és geopolitikai befolyásával szemben. Ahogy az amerikai balliberális körök magyarországi befolyásszerzése körül kipattant guruló dollárok botránya, az említett két tény is arra utal, hogy rendkívül veszélyes az észnélküli beavatkozás a természetes szövetségesek belpolitikai folyamataiba. A másik oldalról nézve: a mostanihoz hasonló éles társadalmi helyzetekben óriási politikai hiba az emberek kézzelfogható érdekeinek háttérbe szorítása a mégoly hangosan erkölcsösnek mondott állásponttal szemben is.

Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok meghatározó sajtóorgánumának hasábjain is a magyar miniszterelnök „Nekünk Magyarország az első” politikája szerepel ellenpéldaként.

 

A cikk felhívja a figyelmet, hogy a hazánkban a választópolgárok politikai táborokon átívelő módon egyetértenek a kormány álláspontjával pl. fegyverszállítások elutasításával, és a többség elítéli Brüsszel szuicid szankciós politikáját. Európa egészére nézve is levonhatjuk azt a következtetést, hogy minden szempontból nagyon előnyös lenne, ha az unió és a tagországok vezetői végre egyértelműen a kontinens érdekeit helyeznék az előtérbe.

 

A szerző: Zila János, az Alapjogokért Központ elemzője

 

 

(Borítókép: Alapjogokért Központ Facebook)

 

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

Dobrev megerősíti Török Gábort, aki azt mondja: „Önerőből az ellenzék soha nem nyer választást”

Dobrev megerősíti Török Gábort, aki azt mondja: „Önerőből az ellenzék soha nem nyer választást”

Futott egy dezodor-reklám a tévében. Úgy ült a lépdelő lovon a főszereplő, mintha minden rendben lenne. Ám ő a ló fara irányában pislogott, miközben fülig érő szájjal jelezte, mindegy merre megy a ló, oda vagy vissza, neki a reklámozott dezodor a legjobb.

Éjjel-nappal égetik a díszkivilágítást a félkész Lánchídon

Éjjel-nappal égetik a díszkivilágítást a félkész Lánchídon

A még lezárt, építési hulladékkal teledobált Lánchíd meghökkentő fényárban úszik éjjel és nappal(!) is, fedezte fel a RIPOST. Eközben a takarékosságra hivatkozva idén nem kapott karácsonyi kivilágítást Budapest. Aki mégis díszkivilágítást akar, nézegetheti a szemetes Lánchidat.

Cristiano Ronaldo haza akart utazni a vb-ről, mert utál a kispadon ülni

Cristiano Ronaldo haza akart utazni a vb-ről, mert utál a kispadon ülni

Megviselte a Svájc elleni 6-1-es győzelem Cristiano Ronaldót. Leginkább az idegeit, a pályán eltöltött mintegy 20–25 perc nem okozhatott gondot a futballcsillagnak. Fernando Santos portugál szövetségi kapitány csak csereként vetette be, és ez annyira felbőszítette a 37 éves játékost, hogy ott akarta hagyni a világbajnokságot.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére