Piszkostizenkettő

Hozzájárulás korunk szellemi vitáihoz

Vége a szép időknek, amikor a keményen dolgozó német munkás hatévente lecserélte az autóját és nem volt gond a „Bömössel” legurulni Szicíliáig vagy Malagáig és élvezni a mediterrán nyaralást a családdal. Most sötét és hideg idők jönnek. Német gazdasági szakemberek szerint 3–8,5 %-os gazdasági visszaesés várható az orosz földgáz hiánya miatt. A kormány szerint jó ötlet beszerezni kisebb, fatüzelésű, úgynevezett Jancsikályhákat is, mert szükség lehet rájuk.

Az orosz–ukrán háború, valamint az eszkalációs hatással bíró szankció-politika következtében tovább súlyosbodó energiaválság talán Németországot érinti legsúlyosabban. Miután az orosz energiahordozóktól súlyoson függő ország vezetése a saját érdekeivel ellentétes módon kezdett el erényt fitogtatni, Németország energiapolitikai szempontból zsákutcába kormányozta magát. Mindezen problémák azonban csak katalizátorként hatottak a több szempontból is elhibázott német energiapolitikára, ami kikövezett útként vezetett az energiadiktatúra előszobájába. Úgy tűnik, hogy a német kormány már annak felügyeletére is igényt tart, hogy a törvénytisztelő állampolgárok lehetőleg csak hideg vízzel zuhanyozzanak, télen 15 foknál melegebb lakásra ne legyen igényük, és mikor hordjanak pulóvert, feltételezvén, hogy nem akarnak halálra fagyni.

Ezt mindenki tudja, akinek van jogsija, na ja, az is, akinek nincs. Valahol a hetedik A-ban megtanultuk. Utána, ahogy elkezdtük a jogsit és elmélyedtünk a robbanómotorok lelkivilágában, arra is rávezettek, hogy alacsonyabb sebességnél többet fogyaszt, többet kipufog, ergo szennyezzük a levegőt. A főpolgi és a negyven rabló mennyiségét túlszárnyaló szakértői kara, valahogy ezeknél a nem kevéssé lényeges részeknél hiányzott. Ja, és egyiküknek még jogsija sincs... Khömmm-khömmm, krákogna itt Gyurcsány.

Aki látta hétfőn az Országgyűlés napirend előtti felszólalásait az bizonyosan rájött, hogy miért Orbán Viktornak hívják Magyarország miniszterelnökét.

Nem hittem volna, hogy lehet nagyobb győzelmet aratni, mint április 3-án. Ez a vasárnap viszont megmutatta, hogy lehetséges.

Egy új svéd tanulmány szerint a 330 ezres lakosságszámú Malmönek közel harmada, 75 ezer ember önellátásra képtelen, vagyis segélyből és szociális juttatásokból él. Ahogyan arra az európai jobboldal évek óta figyelmeztet, Svédországra nézve katasztrofális következményei vannak az Európán kívülről érkező bevándorlásnak, ami immár nem csak a társadalmi kohéziót, de az oly sokak által piedesztálra emelt svéd szociális ellátórendszer fenntarthatóságát is veszélyezteti.

„Soha többet nem utazom a Ryanair járatain” – idézett a brit The Independent egy muszlim férfit, aki gyakorlatilag idiótának nevezte a muszlimokat leterroristázó Michael O'Learyt.

Komoly szavak, mégpedig nem is akárkitől, hanem Olaf Scholz német szövetségi kancellár politikai tanácsadójától, Jens Plötnertől. Remek ember, mivel gondolkodik, persze ez a mondata hatalmas port kavart, de még rá is tett egy lapáttal. „Húsz darab Marder páncélos szállításával meg lehet tölteni az újságok lapjait, ám a jövőbéli kapcsolatunkról Oroszországgal már kevésbé.”

Hetek óta piros, fehér és zöld színű ruhába öltözött embereket látok. Magyarokat, akik büszkék a hazájukra.

Az angol-magyar meccs hullámai még mindig fodrozódnak. Fodrozzák mind a hazai, mind a nyugati vélekedések, reakciók, és sajtópublikációk. Bár én olvastam olyan kommentet, ahol egy haladó úgy nyilatkozott, hogy személy szerint ezt ő unja már, lapozzunk. Ekkor határoztam el, hogy írok róla még egyet.