Piszkostizenkettő

Kubához hasonlóan Venezuela is ékes bizonyítéka annak, hogy a szankciópolitika képtelen a renitens államok viselkedésének megváltoztatására, miután ezen intézkedések képtelenek fellázítani a lakosságot az elnyomó rezsim ellen, és valójában csak az átlagemberek frusztrációját növeli a nyugati hatalmakkal szemben. Jó példa erre, hogy a katasztrofális venezuelai gazdaságpolitika, és a 2018-ban 1,7 millió százalékot (!) meghaladó hiperinfláció ellenére a venezuelaiak 70 százaléka az amerikai szankciókban látta eleve szegényes életkörülményeik romlásának további okát. A szankciópolitika működésképtelenségére az is rávilágít, hogy az Egyesült Államok a saját maga által foganatosított olajembargón volt kénytelen enyhíteni, miután az oroszellenes szankciók miatt megugró olajárak az USA elitjére is nyomást gyakoroltak.

A hidegháború retro hangulata uralja Moszkva és Washington politikáját. Egykori fogolycserék emlékei ötlenek fel a híres Glinickei-hídon, ahol marcona KGB ügynökök és napszemüveges CIA tisztek várták a sajátjaikat. Most egy állítólagos kém és a Phoenix Mercury kosárlabda sztárja várják, hogy Washington őket is kicserélje egy orosz fegyverkereskedőre.

Az Egyesült Államok által vezetett világrend az elmúlt közel hatvan évben gyakran ringatta magát abba a tévképzetbe, hogy a szankciópolitika eszközével katonai beavatkozás nélkül képes rezsimváltást előidézni. Azonban többek között Kubában, Venezuelában, Iránban, Észak-Koreában csak az eleve nélkülöző lakosságot taszították még nagyobb nyomorba a szankciók, a demokratikus váltást sehol nem koronázta siker. Nemcsak, hogy az elnyomó rezsimek viselkedését sem sikerült megváltoztatni, de a szankciók sok esetben még tovább radikalizálták őket, ezáltal ráerősítve az ezen országokban eleve jelen lévő nyugatellenes szólamokra.

Korunk törvényei

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter afrikai körúton van. Célja új szövetségeseket keresni, felújítani régi barátságokat a szovjet időkből és beérni Kínát, aki versenyt fut az USA-val és Európával halászati és bányászati jogokért. Célkeresztben a földfémek, amelyek nélkül nincs sem computer, sem mobiltelefon és amelyek nélkülözhetetlenek az intelligens fegyverek gyártásához.

Az Európai Bizottság legújabb gázkorlátozásról és „szolidaritási gázelosztásról” szóló terve arra világít rá, hogy a brüsszeli elit olyan jogköröket vonna önkényesen magához, amire sem politikai, sem jogi, sem intézményi felhatalmazása nincs. Az elmúlt években már tapasztalhattuk, hogy a Bizottság a lopakodó jogalkotás és hatáskörelvonás eszközeivel „a lassú víz partot mos” elvet követve, a tagállamok szuverenitásának leértékelésével avatkozott be azok belügyeibe, ezért az sem meglepő, hogy újonnan a tagállami vétó intézményének megszüntetését követelő hangok is egyre hangosabbá váltak.

Ha valami nem őszinte, akkor nagyon gyorsan kifullad. Lehet gerjeszteni, erőszakosan felpumpálni, ha nem szívből jön, akkor nem fog működni.

Miközben az Európai Unió tagországai egyre nagyobb árat kénytelenek fizetni azért, hogy a brüsszeli elit a kontinens geopolitikai és gazdasági érdekeivel ellentétes szankciós politika csapdájába zárta Európát, addig Törökország egyenesen előnyt lehet képes kovácsolni a válságból. Az orosz–ukrán háború egy olyan váratlan lehetőséget biztosított Recep Tayyip Erdoğannak, Törökország elnökének, amely egyszerre lehet képes mind gazdasági, mind geopolitikai értelemben felértékelni Törökország szerepét a térségben.

Amikor egységre, összefogásra és közös gondolkodásra lenne szükség, akkor megjelennek ezek és elkezdik sütögetni a szokásos pecsenyéjüket. Mindig ezt csinálják és soha nem tanulnak belőle.

Az elektromos áram az év eleje óta háromszorosára nőtt. Az elektromos autók tulajdonosai most azt vették észre, hogy járművük feltöltése már drágább, mintha 95-ös benzint tankolnának. Márciusban még hatvan százalékkal olcsóbban közlekedtek, mint belsőégésű motoros autóstársaik. Ha a tendencia marad, hamarosan 50%-kal lesz drágább az áram, mint a benzin.

Azt semmiképpen nem, hogy s.ggnyalónak nevezzen egy újságírót.

Korunk törvényei

Megnéztem a Thor – Szerelem és mennydörgés c. filmet. Elmondom, mi a fő bajom vele: nyámnyila és puhapöcs.

Három évet is kaphat.

A múlt hét folyamán nagy felháborodást okozott Ausztriában, hogy a linzi Pride-felvonulás során nagy tömegbe verődött migránsok megvertek egy hét fős LMBTQ-aktivista csoportot, aminek következtében három lány kórházba is került. Ez az eset újabb ékes bizonyítéka, hogy az „elnyomott csoportok felszabadítását” képviselő újmarxista forradalom a saját gyermekeit falja fel, valamint arra is, hogy a haladáspártiak még mindig nem jöttek rá arra, hogy az LMBTQ-közösség és az Európán kívülről érkező, idegen kultúrájú lakosság érdekképviselete kölcsönösen kizárja egymást. A progresszívok párhuzamos valósága szerint az elnyomás és kizsákmányolás hierarchiájának csúcsán a fehér, heteroszexuális férfiak állnak, azonban a statisztikák szerint az általuk szintén „elnyomottnak” titulált afrikai és közel-keleti bevándorlók állnak nemcsak az LMBTQ-közösségi elleni támadások, de a nők elleni erőszakos cselekmények mögött is az esetek túlnyomó többségében.