Piszkostizenkettő

Illegális migránsok, semmi joguk Európában maradni, de követelik, hogy mégis maradhassanak. Van, amikor a leghíresebb párizsi színházba akarnak betörni, máskor meg elfoglalják a repülőteret.

A Marx csodálatától (is) megrészegült Juncker & Co. a baloldallal egyetemben új társadalomról és új proletariátusról ábrándozik.

Hétvégén hatalmas léptekkel haladt előre a reakció felszámolásának ügye.

Még alig hagyott alább az ostoba balliberális provokáció, hogy a nemzeti érzelmű Louis De Funes-ről ne legyen megemlékezés a párizsi Filmmúzeumban, megtalálták legújabb ellenségüket: Alain Delont.

Ez a petíciósdi egyes-egyedül a Blanka-klónok problémája. Tényleg, vajon ő aláírta már?

Avagy Marky Mark és Kész Zotya Kalandjai a Zállamokban. (Az alábbi gondolatmenet természetesen pusztán feltételezéseken alapul, és csak a történet koherenciája kedvéért feltételezzük, hogy főhősei ilyesfajta tevékenységet végeztek – mint az a történetben elrejtett finom iróniából ki fog derülni, ehhez nincsenek a szükséges képességek birtokában.)

Ezerszáz esztendeje élünk a Kárpát-medencében, és már századokkal azelőtt is önálló arcunk, nevünk, akaratunk volt. Mi magunk vagyunk Európa.

Jól látható, hogy a jelenlegi igazságügyi vezetés határozottan arra törekszik, hogy a kiemelt büntetőügyekben tisztán lásson a közvélemény.

Hogy miért hajtogatom ennyire, hogy támadás? Mert május másodika óta egy sajátos közmegegyezés szerint tilos ezt mondani.