Ezek egy része motivált. Ahogy az angol mondja: „wishful thinking”. Bárcsak bukna végre, jöjjön Gyurcsány, jöjjön bárki. Ez a huhogás jellemzi az egész „független” netes sajtót. Na, vajon megbuktatják végre őket a tanárok? Vagy legalább a taxisok? Vagy az Uber? Vagy valaki, bárki?

Vajon igazuk van-e? Egybeeshet-e a valóság, a Fidesz valós politikai esélyei és a huhogók kívánságlistája. Ez az igazi kérdés. Van-e egyáltalán esélye 2018-ban, az akkor már 8 éve kormányzó Fidesznek a folytatásra? Mert történelmi példa nálunk nincs rá, az biztos.

2016 február végén a Fidesz a teljes népesség körében 32-34 százalék között (Medián /Századvég), a biztos szavazó pártválasztók körében pedig 46 százalékon állt a két legnagyobb hazai közvélemény-kutató szerint (a Szonda nem készített mérést). Ebben tehát nincs vita a kutató cégek között. A Jobbikot 13-16 százalék közé teszik, a biztos szavazók esetében pedig 23-25 százalék közé.

Az MSZP a mérések szerint a teljes lakosság körében 9-10 százalékon áll, a biztos szavazóknál pedig 12-14 százalék között.

A futottak még körben ott van Gyurcsány alakulata, akik 6, illetve 9 százalékon állnak.

A Fidesz 2014 tavaszán, listán 44 százalékot szerzett. Most a kutatások szerint nagyjából ugyanitt áll. Akkor hol a baj?

2012-ben, az előző ciklus középső évében, arról cikkezett a hazai sajtó, hogy a Fidesz támogatottsága tíz éves mélypontra esett. Ez akkor konkrétan azt jelentette, hogy a párt 18-20 százalékon állt a teljes népesség körében a Szonda Ipsos szerint. A biztos szavazók körében pedig az év mélypontján, egészen 33 százalékig esett. Hasonló volt a trend a Mediánnál és a Századvégnél is – ha nem is ilyen borúlátó.

Ami biztos, ma a Fidesz sokkal jobban áll, mint az előző ciklus azonos évében. Ez pedig egyértelműen a migrációs krízis (eddig) sikeres kezelésének köszönhető, másodsorban pedig a gazdasági konjunktúrának.

Nem jellemző, hogy egy kormánypárt a ciklus közepén kedvező pozícióban legyen. Gondoljunk csak 2004-re, az MSZP kormány fekete évére, amikor Medgyessy Péter megbukott – pont a ciklus közepén. Az őt váltó Gyurcsány sem járt sokkal jobban, 2008 és a gazdasági válság megágyazott idő előtti távozásának.

A Fidesz jelenleg kimaxolta magát. Ciklus közepén nincs hova és nincs hogyan tovább nőni – így előre látható, hogy támogatottsága mérséklődni fog az év hátralévő részében. Különösen akkor, ha a gazdasági növekedés is alacsonyabb hőfokra vált.

Ez azonban nem a vég. Természetes politikai ciklus-jelenség. A választók jelentős részét ilyenkor nem érdekli a politika, kivonul a „piacról”. Hagyják békén.

A baloldal darabokban. A Jobbik erősödött az elmúlt években, de legyünk őszinték, nincs olyan vezető személyisége, akit a többség el tudna képzelni kormányfőnek. Az egyesült baloldal ma nem tudja megverni a Fideszt, ha gazdasági konjunktúra van. Nekik valóban egy apokalipszis kellene. Ezt is várják. Hátha bejön. Az ember sosem tudhatja.

A Jobbik egyedül kevés. Egyetlen logikai lehetőség van, ennek azonban reálpolitikai valószínűsége csekély: a Jobbik-MSZP együttműködés. Ehhez mindkét pártnak el kell dobnia az arcát, fel kell áldoznia politikai identitását. Persze láttunk már ilyet is.

Ez akkor lenne lehetséges, ha adott volna egy olyan közös morális ok, olyan súlyos hatalmi/kormányválság, ami indokolttá tehetné az átmeneti együttműködést a közös „ellenség” leváltása érdekében. Ilyen casus belli híján az összeállás a lojális, elvhű szavazók elárulása a szimpla hatalomra kerülés érdekében.

Az MSZP-nek „nemzeti baloldali” fordulatot kellene vennie és szakítani a korábbi liberális szövetségesekkel, a Jobbiknak pedig úgy tenni, mintha semmit sem mondott volna a magyar utódpártról és a kommunistákról az elmúlt kábé 10 évben. Ez önmaguk arcon rúgása, méghozzá nekifutásból. A politikában azonban nincs olyan, hogy lehetetlen. Ez benne a szép. Különös tekintettel arra, hogy már most lennének önként jelentkezők, akik egy ilyen összeborulást szívesen támogatnának így vagy úgy, pénzzel vagy média felülettel.

Félretéve azonban ezt a kevésbé valószínű forgatókönyvet, sokkal inkább az a helyes kérdés: mi akadályozhatja meg a Fideszt abban, leszámítva egy újabb nemzetközi gazdasági vagy katonai krízist, hogy újrázzon 2018-ban?

A hosszú és sikeres kormányzás megszüli a maga problémáit. Ezek a hatalom természetéből következnek. A Fidesz történelmi eredményeiben döntő szerepet játszott a párt egységes identitása, a benne érvényesülő lojalitás és stratégiai következetesség. Ez az erő ledarálható, ha kormányzati /hatalmi pozíciókhoz fűződő, strukturális érdekek és konfliktusok felülírják.

Mostanában a párt ilyen jeleket mutat. Üzengetés, fenyegetés, arcoskodás, a párt kárára pojácáskodás, intrika üti fel a fejét. Ez nem meglepő ennyi év után, de ettől még ugyanolyan káros. Ezek a belső konfliktusok nagyobb lángra kaphatnak és az egyéni érdekek a nyilvánosság előtt szétégethetik a párt hitelességét.

Persze a hatalom természete a mulandóság. Így a jelen politikai struktúra sem tart örökké. Ma azonban nincs olyan kormányzati alternatívája a Fidesznek, aki vagy akik ne végtelen tehetetlenségbe és balfaszkodásba taszítanák az országot. Mit tett volna a migrációs válsággal az MSZP? Ugyanazt, amit a németek. Hagyta volna letiporni az országot. Miközben könnyes szemmel sajnálkozott volna azon, milyen nehéz sorsra jutott Magyarország és Európa.

Mit tett volna a gazdasági válsággal az MSZP? Hívta volna az IMF-et. Miközben könnyes szemmel együtt érez minden nyugdíjassal, akinek a nemzetközi szervezet megfelezi a havi illetményét. Kell a balfaszkodás? Vannak rá aspiránsok, akik szívesen taccsra teszik az országot még tíz évre.

Képes-e úrrá lenni a belső feszültségeken, megkötni a megfelelő kompromisszumokat és úgy ráfordulni a választásokra, hogy belül elásták a csatabárdokat.

Én ezt tenném.