Ahogyan arról korábban írtunk, érdekes változások, sokak számára meglepő, magától értetődő dolgokról zajlanak viták a német közbeszédben. Az AfD berobbanásával, a CSU patriotizmusának erősödésével egyre többen követelnek egyfajta nemzeti-konzervatív fordulatot, mely elengedhetetlen feltétele annak, hogy egy ország összetartó, saját kultúrájára, identitására büszke nemzetté váljon.

Azonban jócskán vannak olyanok, akik minderre veszélyes folyamatként tekintenek. Õk úgy látják, hogy a „haza” szó már önmagában kirekesztő, a haladással ellentétes.

Elég csak felidézni a Zöldek frakcióvezetőjének legutóbbi nyilatkozatát, amiben Anton Hofreiter arról beszélt, hogy a nemzetállam egy „meghaladott” fogalom, a nemzetiség pedig nem élvez elsődleges prioritást a saját országukban.

A Die Linke (A Baloldal) berlini pártigazgatója a „haza” (Heimat) szó körüli viták kirobbanásakor még ennél is továbbment. Sebastian Koch szerint mindez veszélyezteti a nagyobb mértékű globalizációt és a nemzetköziség irányába tartó társadalmi fejlődést. Szerintük az embereknek dönteni kell a „németeskedés” és a világra való nyitottság között.

Claus-M. Wolfschlag német politológus egy nemrég megjelent publicisztikájában felidézi Daniel Schreiber írását a Die Zeitből, melyben a szerző kontextusában a „haladás” egyenlő a még több globalizmussal, a határok megnyitásával, a migráció és a multikulturalizmus támogatásával, míg a patriotizmus a „visszafejlődéssel”.

Ahogyan az lenni szokott – 2010 óta – Magyarország is homokszem a globalisták egységesítő gépezetében. Hiszen ez a bizonyos „visszafejlődés” a német baloldaliak számára egyenlő a Trump-féle fallal, a lengyel katolicizmussal, az osztrák és a magyar nacionalizmussal, a Brexittel, valamint az oroszok „uszításával” a homoszexuálisokkal és a transzneműekkel szemben.

 – írja Wolfschlag a Schreibernek adott válaszában.

A politológus szerint azonban ezek a globalisták a „nemzetköziesített modernitás” projektjével az irreális hely iránti sóvárgást képviselik. Õk egy örök békében létező kereskedelmi és szórakoztatóipart, globális utazásokat és a letelepedés szabadságát, valamint a népek posztetnikai keveredését propagálják. Ezek a törekvések náluk „kollektív vágyként” nyilvánulnak meg.

– írja Claus-M. Wolfschlag, aki megjegyzi, hogy ezen globalisták szerint miközben a hazát át kellene engedni az fantáziálásuknak, a népet csak egy otthon, egy, a négy fal közötti visszavonulási lehetőség illeti meg.