Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

A német sajtó nagy zöldpárti leleplezése – kiket is képviselnek a környezetvédelmi politika kufárai?

Ifj. Lomnici Zoltán

2019.06.11. 11:08

A Der Tagesspiegel berlini lap hosszú írást szentelt a zöldpolitika terjedésének, és többek között arra jutott, hogy alapvetően a nagyvárosiak és nem pedig a káros környezeti hatások, vagy éppen a klímaváltozás által fokozottabban érintett vidékiek, gazdálkodók körében népszerűek. A metropoliszok lelkiismereti kompenzálásáról vagy koncentrált politikai manipulácneióról van szó?

Jelen írásnak nem célja a globális felmelegedés, Földünk klímaváltozással kapcsolatos problematikájának elemzése. Bár a hazai és nemzetközi politikai térben is markánsan eltérő megnyilvánulások születtek a témában – így Kövér László házelnök az agymosó balliberális médiának tulajdonítja a klímavédelem ügyének felnagyítását, vagy éppen Donald Trump amerikai elnök egyenesen vitathatónak nevezte a klímaváltás tényét, miközben Merkel és Macron felpörgetnék a klímavédelmi intézkedéseket –, kétségtelen, hogy tudományos viták zajlanak a bolygót érintő környezeti változások gyorsaságáról és hatásairól. Az is izgalmas felvetés lehet, hogy a problémát bal- és jobboldali politikai bontásban lehet-e vizsgálni? Jean-Marie Le Pen radikális francia politikus szerint a környezetvédelem valójában a természetes egyensúlyok megőrzésének konzervatív értékét jelenti, amely alapján jobboldali értéknek tekintendő. A kérdésben rendszeresen felszólaló Áder János államfő szerint a gazdasági növekedés és fenntarthatóság nem egymást kizáró fogalmak, a klímaváltozás ugyanakkor nemcsak veszély, hanem egyúttal lehetőség is.

A jelen értekezés fő kiindulópontja és tárgya azonban az említett német elemzésen alapulva az a vélekedés, hogy az elmúlt másfél hétben a zöldek európai sikerétől hangos a nyugati sajtó, sőt egyes vélemények szerint a zöldpártok áttörést hajtottak végre, és már a nagyobb pártok helyére pályáznak. Különösen a németországi EP-választás eredményei bátorítják az ilyen markáns véleményt megfogalmazókat. Tény, hogy az Európai Parlamentben harmadával növelhetik létszámukat a zöldek: 52-ről 69-re nőhet betöltött helyeik száma, ami nem sokkal kevesebb mint a fele a szocialistákénak. Németországban második helyre jöttek fel húsz és fél százalékkal, megelőzve a 16 százalék alá gyengült SPD-t. Csak összehasonlításként: a német Zöldek az öt évvel ezelőtti EP-választáson 12,4 százalékot szereztek, a 2017-es Bundestag-választáson már csak 8,9-et. A Zöldek mostani megerősödése is sokkal inkább a koalíciós nagypártok gyengeségének, és különösen az SPD mélyülő válságának részleges következménye. Ezt lényegében azok az elemzők is elismerik, akik éppen azt ecsetelik pozitív fordulat gyanánt, hogy a csalódott német választópolgárok inkább a politikai (zöld)bal felé nyitnak, mint a bevándorlásellenes AfD felé.

Az elmúlt évtizedek pártrendszerkutatásai összességében azt a nézetet támasztják alá, hogy a zöldpártok – hasonlóan például a liberálisokhoz vagy a hagyományosan ugyancsak a centrumhoz sorolt agrárpártokhoz – rétegpárt jellegűek, és szubsztantív adottságaiknál fogva nem törhetnek a néppártok szerepére. A 2019. május végi európai parlamenti választások e tekintetben nem hoztak meglepetést, illetve olyan fejleményt, amely az eddig megismert és leírt politikai jelenség innoválódására utalna. A zöldpártok társadalmi támogatottságának felső korlátja továbbra is érzékelhető, és mint a német példa is mutatja, ez legfőképpen az urbánus–vidéki törésvonallal írható le.

A németországi EP-választás alapján főleg a nagyvárosok „zöldültek be”, például: Hamburg, Köln, Lipcse, München, Stuttgart. Berlinben 27 százalékos eredménnyel magabiztosan az élen volt a „Grüne”, de például Brandenburg tartományban csak az ötödik helyen végeztek. A német vidék a konzervatív uniópártok dominanciáját mutatja – néhol SPD-s színnel, például Rajna-vidéken és Észak-Hessenben –, míg a zöldek elsősorban a nagyvárosi fiatalok (és ott nem kis részben már bevándorló hátterű fiatal) rétegnél értek el kimagasló eredményt: a 18-29 éves korosztályban országosan a voksok közel egyharmadát szerezték meg, de a többi, 60 év alatti korosztályban is átlag két-három százalékponttal szereztek többet, mint ami az összesített eredményük lett.

Franciaországban a zöldpárt (EELV) ugyancsak a nagyvárosokban, a metropoliszokban tarolt, és ez segítette országosan a harmadik helyhez: Párizsban 20 százalék felett szerepeltek, de például 24-24 százalékot kaptak Nantes-ban és Rennes-ben, 22-t Grenoble városában, és átlépték a 20-as határt Bordeaux-ban, Strasbourgban vagy Toulouse-ban is. Országos eredményük „csak” 13,5 százalék, ami ugyan jó egyharmados erősödés 2014-hez képest, de jól jelzi a németországihoz hasonló urbánus jelleget, ráadásul a francia vidéken a radikális jobboldal sokkal meghatározóbb tudott maradni a területi szinten inkább a populista-baloldali Engedetlen Franciaországgal vagy a meggyengült szocialista blokkal versengő zöldekkel szemben. De Nyugat-Európában is erősen eltérő a zöldek sikeressége: például Belgiumban idén a flamand zöldek a hatodik helyen végeztek mindössze egy EP-mandátumot szerezve, és az öt évvel ezelőtti 6,7 százalékhoz képest csak 7,8-ra tudták erősíteni szavazati arányukat – ez kevés a középpárti pozíció eléréséhez. Belgiumban a zöld erő nemcsak urbanizációs tekintetben, hanem nemzetiségi alapon is erősen megosztott – vallon változatuk a francia ajkú elektorátusban az Ecolo. Figyelemre méltó eredményeket értek el Ausztriában és Skandináviában is, de összességében a nyugat-európai, zöld alternatíva messze van váltópárti, néppárti státusztól, és bizonyos földrajzi-szociológiai adottságok is erősen limitálják politikai sikerességüket.

A zöldgondolatot, illetve a zöldpolitikát – az újbaloldallal együtt – az elmúlt évtizedekben rendre az ideológiai és pártpolitikai palettán a baloldalhoz sorolták, bár egyesek (pl. itthon Lányi András, de Franciaországban is találunk példákat) nézete szerint a zöldek valódi, természetes szövetségese az organikus fejlődésben hívő és a meglévő dolgokat inkább óvni, megőrizni kívánó konzervatív jobboldal lenne. Vagyis utóbbi felfogásban a környezetvédelemre és ökológiára építkező politikai eszme sokkal inkább egy konzervatív gondolat; elemzésünk tárgyát figyelembe véve mi most mégis az európai pártpolitikai-ideológiai erőtérben bekövetkezett tényleges tendenciákat vesszük figyelembe, és a zöldeket ennek megfelelően zöldbaloldalként értelmezzük.

Bár a magyar és például a német pártrendszer sajátosságait óvatosan érdemes összehasonlítani, annyit mindenképpen megállapíthatunk, hogy a német Zöldek aktuális sikere hasonló jelenséggel (is) magyarázható, mint például 2010-ben hazánkban az LMP vagy most a Momentum eredménye (utóbbi egyértelműen szeretné átvenni a magyar zöldpárt helyét is). Az SPD válsága – öt év alatt 27,3-ról 15,8 százalékra rontva szavazatarányát – nagyban kedvezett a zöldpártnak, amiként annak idején sok csalódott baloldali (MSZP-), illetve centrumszavazó támogatta a magyar Lehet Más a Politikát. Ez akkor is igaz, ha Németországban a zöldpolitikának sokkal számottevőbb múltja van, mint Magyarországon, sőt Európa első igazán sikeres zöldpártja a nyugatnémet Grüne volt, amely éppen negyven éve alakult meg. Hosszú utat járt be, a rendszerváltozás és német újraegyesítés után egy időre ki is került a Bundestagból, viszont 1998 és 2005 között már kormánypárt lehetett az SPD mellett a Schröder-kormányban. Most egyértelműen erősödőben vannak, és ismét ők Európa legsikeresebb zöldpártja, azonban növekedési korlátjaikat nem képesek áttörni.

Az európai zöldpártok – részint saját ökoideológiájuknak is ellentmondva – meglévő természetes társadalmi dolgokat, jelenségeket alakítanának át radikálisan, és harsány radikalizmusuk, sok esetben a szélesebb tömegek számára kevéssé érthető nyelvezetük és elbeszélésmódjuk nem teszi őket alkalmassá a többség képviseletére. Ma paradox módon éppen az európai zöldek teszik nehézkessé a klímakérdésről, a biodiverzitásról vagy mondjuk a fenntartható gazdaságról szóló tanulságos eszmecserét, ugyanis a részint valóban fontosnak tekinthető – sőt globális tekintetben égetőnek minősülő – környezetvédelmi és gazdasági kérdéseket egy radikális hangon hirdetett kulturális-társadalmi átalakítási kísérlettel kapcsolják össze. Ezért a zöldek nem fogják tudni a vidéket, illetve a társadalmi többséget képviselni, hiszen nem értik vagy nem akarják megérteni a társadalom működését, annak sokszor szövevényesen bonyolult belső viszonyait és történelmileg is meghatározott értékrendbeli sokszínűségét.

A 888.hu véleményrovatának szerzői: Bertha László, Fűrész Gábor, GFG, Gábor László, H.I., Horváth Zsófia, Ifj. Lomnici Zoltán, Megadja Gábor, Pozsonyi Ádám, Szentesi Zöldi László, Vincze Viktor Attila.

 

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére