Csak tavaly egy millió hektárnyi termőföld tűnt el az Egyesült Államokban. A modern, öntözésen alapuló mezőgazdaság, valamint a globális felmelegedés következményeként az USA-t az elsivatagosodás fenyegeti. Ám Dél-Európa és Magyarország is hasonló sorsra juthat, ha nem gazdálkodik ésszerűen az energiaforrásaival. 

A 2015-ös Szövetségi Mezőgazdasági Hivatal jelentése megállapítja, hogy több mint egymillió hektárnyi termőföld vált homoksivataggá, és ezzel egy időben 18 000 farm működésképtelenné. Kétség sem fér hozzá, hogy feléljük erőforrásainkat, a megművelhető mezőgazdasági területek egyre csökkenek, a Föld népessége pedig exponenciálisan növekszik.

Elefántcsontpart lakossága az elmúlt 50 évben megtriplázódott, Ázsiában India (782 millió) népessége 2030-ra megelőzi Kínát is. A középső birodalomnak nevezett Kína 111 százalékos népszaporulata a születésszabályozás azonban elmarad a világ átlagától.

A túlnépesedés egy folyamatsor első láncszeme, mely az élelmiszer-termelés fokozott növekedésének igényét támasztja, és végül is elsivatagosodáshoz, az éhezéshez vezet, ezzel elfojtva önmagát – jegyzi meg az amerikai mezőgazdasági statisztikai hivatal tanulmánya. 

Szerencsére az elsivatagosodás, és a megművelhető mezőgazdasági területek fogyására is született épkézláb javaslat. Ez pedig a függőleges gazdálkodás, a felhőkarcolóba integrált mezőgazdaság.

A helyzet tehát a következő: mivel a közeljövőben sokkal kisebb rendelkezésre álló területen kell majd jóval többet termelnünk, méghozzá úgy, hogy az ehhez szükséges energiát lehetőleg környezetbarát, megújuló energiaforrásokból biztosítjuk, ezért a vertikális mezőgazdaság tűnt a legoptimálisabb megoldásnak.

A függőleges farmok ötlete meglehetősen új gondolat: a legújabb ilyen elképzelés, a Rahul Surin tervezte Oasis Tower Dubait célozza meg. Az Oasis Towerben akár 40 000 fő ellátására elegendő élelmiszert lehetne előállítani, emellett a torony funkciói lakásokkal egészülnének ki.

Végezetül pedig játszódjunk el azzal a gondolattal, hogy mekkora esélye van az emberiségnek, arra, hogy a Húsvét-sziget lakóihoz hasonló sorsra jusson? A válasz egyértelmű: ha nem változtatunk az erőforrás és energiapazarlásra alapozott életvitelünkön, akkor a világvégét nem egy titokzatos meteor okozza majd, még csak az atomháború sem, hanem az ember felelőtlensége.

A Húsvét-sziget a tenger közepén fekszik, több száz kilométerre a legközelebbi lakott szigettől. Egy teljesen elzárt, magába forduló civilizáció volt. Az itt, mintegy 1600 évvel ezelőtt letelepedett polinéziai törzsek számára pedig mag volt a paradicsom. A szubtropikus erdők minden földi jóval ellátták a szigetlakókat, akik évszázadok alatt összetett gazdasági, politikai és kulturális rendszert teremtettek.

A lakosság folyamatosan nőtt, egy időben a 15 ezret is elérte, és eljött az a pillanat, amikor az erdők megújulása már nem tudott lépést tartani a fakitermeléssel. Az erdős területek kitermelésével megkezdődött a talajerózió, kisebb lett a terméshozam, és a sziget nem tudta többé elegendő élelemmel ellátni lakóit. A mezőgazdasági termelés 1200 és 1600 között egyre intenzívebbé vált és egyre magasabbra kúszott a vulkáni hegyek oldalán. A halászat jelentősége ugyanakkor csökkenni kezdett. Ennek a nagyobb kenuk építésére alkalmas fák számának csökkenése lehetett az oka. 

Az egymással háborúskodó klánok feldöntötték egymás óriásszobrait. 1772 húsvét vasárnapján, a szigeten partra szálló európaiak csak puszta földet találtak a trópusi paradicsom helyén, ahol a megmaradt lakosság körében mindennapos volt az erőszak és a kannibalizmus. 

Az amerikai farmok példájából kiindulva megállapíthatjuk, hogy a közeljövőben a fejlett államok lakossága is szembesül az éhezéssel, szegénységgel és nem utolsósorban a természeti csapások okozta nyomorral. Az éghajlatváltozás hatását mi egyelőre nem érzékeljük, legalábbis nem veszünk róla tudomást, ám a víz és a termőföld a következő évszázad legnagyobb kincsévé válik.