Semmi kétség, az elmúlt négy évben az európai politikai aréna jelentős változásokon ment keresztül. Pártok, politikusok tűntek el a süllyesztőben; új, rendszerkritikus erők jelentek meg a horizonton. A májusi EP-választás pedig sokkal jobban megkavarhatja a lapokat, mint azt korábban bárki is gondolta volna.

Sorozatunk kilencedik részében öt politikusról írtunk, kik május után kikerülnek a pikszisből. Most azokról a politikusokról, pártokról lesz szó, akik az európai politika meghatározó szereplőivé válhatnak.

Lesznek ismerős nevek az új EP-ben. Régi motoros brüsszeli fotelforradalmárok, Soros-ügynökök, elkötelezett bevándorláspártiak, akik addig nem nyugszanak, míg át nem alakítják az EU-t egy „Európai Egyesült Államokká”. És ott lesznek a bevándorlásellenes erők képviselői, kik (nagy valószínűséggel) minden eddiginél nagyobb létszámban képviselhetik a „nemzetek Európája” vízióját.

A krupiék

Aki a legjobban megkeverheti a lapokat az EP-ben, az Michel Barnier. A francia politikus (aki jelenleg az EU Brexit-ügyi tárgyalója) leginkább Manfred Webernek tehet keresztbe, mivel sajtóhírek szerint ő is bejelentkezett az Európai Bizottság (EB) elnöki pozíciójáért. Barnier 2014-ben már bepróbálkozott, de akkor Jean-Claude Junckerrel szemben alulmaradt az EPP jelöltekről szóló szavazásán. Jelen állás szerint az úgynevezett Spitzenkandidatok közül kerülhet ki az EB következő elnöke, de arra nincs jogi garancia, hogy valóban a győztes csúcsjelölt lesz Juncker utódja – így könnyen lehet, hogy Barnier fog győzedelmeskedni.

Érdemes lesz odafigyelni Jan Zahradilra, a leköszönő EP harmadik legnagyobb képviselőcsoportjának, az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) csúcsjelöltjére is. Bár a cseh politikusnak nincs túl sok esélye beülni Juncker bársonyszékébe, reformtörekvéseivel (több jogkört kapnának a nemzeti parlamentek) sokan szimpatizálnak. Zahradil szerint Soros jobbkeze, Frans Timmermans és Manfred Weber is lejárt lemez. Kettejük közti dilemma olyan, mint „a light és a zero kóla közötti döntés”.

Komoly meglepetés okozhat az EP-ben Janisz Varufakisz, valamint a mögötte álló páneurópai DiEM25 (Demokráciát Európában) nevű mozgalom. A görög politikus azonban nem hazájában, hanem Németországban indul az európai parlamenti voksoláson. Varufakisz ezzel kapcsolatban azt mondta: azért döntött így, mert gyakorlatilag Németországban él, ott van az állandó lakcíme. A német politika „kíméletlen kritikusa” azonban azért nem próbálkozik Görögországban, mert Németországban nincs bejutási küszöb.

Minden bizonnyal ott lesz az újonnan felálló EP-ben a Brexit arca, Nigel Farage is. Frissen alakult formációját, a Brexit Pártot a közvélemény-kutatások Nagy-Britanniában a második helyre mérik, szóval komolyan kell majd velük számolni.

Farage ősi riválisa, a belga fogtündér, Guy Verhofstadt is okozhat meglepetést május végén. Európai parlamenti frakciója, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) minden bizonnyal erősödni fog. Vannak mérések, melyek azt mutatják, hogy akár 106 képviselői helyet is szerezhetnek a bevándorláspárti liberálisok. Kérdés azonban, hogy mekkora csorba esett az ALDE becsületén azzal, hogy kiderült: több multitól, többek közt az Ubertől, a Google-tól, a Walt Disney-től és a Monsantótól is fogadott el pénzt.

Új színt hozhat az EP-be a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) színeiben induló Beata Szydło. A volt kormányfő szerint reformokra van szüksége az EU-nak, hogy válaszolni tudjon az új kihívásokra. Lengyelország 51 képviselőt küld az Európai Parlamentbe, a képviselői helyek közel felét pedig szinte biztosan el fogja tudni hozni a PiS. Ezzel a bevándorlásellenes lengyel kormánypárt komoly erővé válhat egy erősen széttördelt EP-ben.

Meglepetést okozhat a jelenlegi német kancellár, Angela Merkel is. Sajtóhírek szerint nagyon könnyen előfordulhat, hogy a Kereszténydemokrata Unió (CDU) rendkívüli vezetőségi ülésén a pártdelegáltak megválnak Merkeltől, aki ezután Donald Tusk helyére, az Európai Tanács (ET) elnöki pozíciójára pályázhat.

És a meglepetésemberek

Idehaza csak a Fidesz-KDNP gondolt a határon túli magyarokra: egyedül ők tettek fel a listájukra (biztos bejutó helyre) egy vajdasági és egy kárpátaljai EP-képviselőjelöltet Deli Andor és Bocskor Andrea személyében. Ha igazak a hírek, a Fidesz-KDNP akár ismét küldhet uniós biztost a brüsszeli csúcstestületbe. Csakhogy most nem Navracsics Tiborról van szó, hanem Trócsányi László igazságügyi miniszterről. És jó eséllyel újrázhat a felvidéki Magyar Közösség Pártja (MKP) EP-képviselője, Csáky Pál, illetve a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben induló Winkler Gyula is.

Meglepetésember lehet az EP-ben a szólásszabadság harcosa, Tommy Robinson is, aki (a bizonytalan Brexit-kimenetel ellenére) gőzerővel kampányol az Egyesült Királyságban. Kaphat az EP egy újabb Mussolinit is Caio Giulio Cesare Mussolini személyében. Ő az Olasz Testvérek (FdI) színében indul májusban. Bekerülhet az EP-be Carles Puigdemont volt katalán elnök, aki elérkezettnek látja az időt arra, hogy nemzetközi szintre vigyék a független Katalónia ügyét. A bevándorlásellenes erők húzóemberei közül pedig érdemes lesz odafigyelni Jordan Bardellára (Nemzeti Gyűlés), illetve Harald Vilimskyre (Osztrák Szabadságpárt) is.