Románia a központi hatalmak, így az Osztrák-Magyar Monarchia oldalán lépett be az első világháborúba. Elvileg. Aztán a drágalátos keleti szomszédaink úgy döntöttek, hogy hátba szúrnak mindenkit, és 1916 augusztusában Bukarest átadta hadüzenetét Burián Istvánnak, a monarchia közös külügyminiszterének. Természetesen a román döntés hátterében egy piszkos ajánlat volt (például Erdély elcsatolása a Magyar Királyságtól), ami az Antanttól (legfőképp a franciáktól) érkezett – vélhetően a románok kérésére.

Bukarest egy percig sem titkolta: Budapestet akarták elfoglalni, porig rombolni. Párizsnak meg jól jött, hogy a Verdunnél lévő csapataik fellélegezhettek, hiszen a központi hatalmak hátában egy újabb front nyílt – a románok árulásának köszönhetően. Bukarest a kiugráskor nem volt túl rózsás helyzetben, de sikerült ezt is "orvosolni": Róma például orosz támogatást ígért Romániának.

A hadüzenet átadása után nem sokkal 370 ezer román katona tört be a Kárpátokon, de a monarchia nem maradt egyedül, Németország, Bulgária és Törökország is hadat üzent Bukarestnek.

Románia az augusztusi hadüzenet után 4 hónappal gyakorlatilag összeomlott. A fejét vesztett román hadsereg (és az őket segítő franciák, oroszok és szerbek) gyakorlatilag a felperzselt föld taktikáját alkalmazva semmit nem hagyott maga mögött.

Október végére felszabadult Erdély, november végére pedig a román parlament és maga I. Ferdinánd román király is elmenekült a fővárosból. Bukarest ostroma azonban elvileg nem lehetett könnyű falat a központi hatalmaknak, mivel a város köré egy erődrendszert húztak még a 19. században.

A románok azonban úgy döntöttek, megkímélik fővárosukat, de súlyos vereséget könyveltek el a város közelében is, így gyakorlatilag ajtó-ablak helyzet nyílt a központiak előtt, amit ki is használtak.

A német-magyar csapatokat óriási üdvrivalgás fogadta Bukarestben, amit puskalövés nélkül sikerült bevenni, mivel azt egyetlen árva román katona sem védte. 1917-ben békét is kértek. Számukra ciki.