„Csak az a nemzet érdemes jobb sorsra és örök életre, amely meg tudja becsülni nagyjait, s amelynek mindig szeme előtt lebeg azok példát adó munkássága.” (gróf Esterházy János)

A magyar nemzet veretes történelme során csak úgy ontotta magából azokat a nagyszerű embereket, akik gondolataikkal és tetteikkel méltóak lehetnek arra, hogy életük példaként szolgáljon minden magyar számára, ők maguk pedig valódi példaképekké váljanak.

A második világháborút követően a marxista történelemoktatás és a valódi teljesítményt, a valódi értékeket relativizáló baloldali szemlélet sikeresen feledtette el a magyar nemzettel addigi példaképeit, és tette nehézkessé az új példaképek felfedezését.

A rendszerváltozás után sem lett sokkal jobb a helyzet, sőt a relativizmus a liberális világnak még inkább a sajátja, így nem meglepő, hogy rengeteg kiemelkedő magyar tudós, sportoló, egyházi személy, politikus, művész és hétköznapi hős életútja nem hallatszik ki a XXI. századot jellemző információs zajból, gondolataik és tetteik ismeretlenek maradnak a többségi társadalom előtt.

Szerencsére 2010 óta számtalan pozitív kultúr- és emlékezetpolitikai döntés született, az előrelépés minden kétséget kizáróan megkérdőjelezhetetlen, de még mindig csak az út elején járunk.

Nem szabad azonban megspórolnunk azt a nem kevés munkát, ami ahhoz szükséges, hogy a XXI. századi magyar nemzet tagjai megismerjék azokat a még élő vagy már elhunyt honfitársainkat, akik valódi példaképek, szilárd bástyák, amolyan világítótornyok lehetnek egy zűrvaros, sötét világban.

Sorozatunk első két részében gróf Esterházy János felvidéki politikussal, valamint Brusznyai Árpáddal, az 1956-os felkelést követő megtorlásokban kivégzett tanáremberrel foglalkoztunk, ismertettük példás életútjukat.

Ezúttal egy nagyszerű sportolót, az amputált lábbal is világklasszis úszóvá és vízilabdázóvá váló vitéz Halassy Olivért igyekszem az őt megillető fényben megvilágítani, valódi példaképként állítani az olvasók elé.

Halassy Olivér 110 éve, 1909. július 31-én látta meg a napvilágot Újpesten. Már kicsiként is mindene volt a sport, főként a labdarúgásban jeleskedett. Nyolcéves korában azonban villamosbalesetet szenvedett, a bal lábát lábszárközéptől lefele amputálni kellett.

Egy ilyen baleset általában lelkileg is megtöri az embert (főleg, ha egy nyolcéves gyerekről van szó), Halassy azonban erőt merített a történtekből, sportágat váltott: a futballcipőt úszódresszre cserélte.

Hamar kiderült, hogy úszásban és vízilabdában is hasonlóan tehetséges, mint a labdarúgásban volt, első nagyobb sikerei után pedig már nem volt kérdés, hogy komolyan kell venni az épek között versenyző féllábú sportolót.

1928-ban – mindössze 19 évesen – Komjádi Béla szövetségi kapitány beválogatta az amszterdami olimpiára készülő vízilabdacsapat keretébe, ezzel pedig kezdetét vette az a sikersorozat, melynek nyomán Halassy igazi sportlegendává vált.

Amszterdamban még „csak” az ezüst jött össze a Halassyt is a soraiban tudó magyar pólóválogatottnak, az 1932-es Los Angeles-i és az 1936-os berlini olimpián azonban már nem lehetett megállítani a mieinket, így a féllábú újpesti sportoló kétszeres olimpiai bajnok lett.

Halassy tősgyökeres újpestiként a szülővárosa hírnevét is öregbítette, az UTE vízilabdacsapatának alapembereként 1930 és 1939 között sorozatban tíz alkalommal nyert magyar bajnokságot.

Továbbá úszásban is jeleskedett, sikereit itt is az Újpest színeiben érte el: összesen 36 alkalommal lett magyar bajnok, valamint 12-szer javított országos csúcsot.

Az egyetemes sporttörténelem egyik legnagyobb teljesítménye, egyben legnagyszerűbb és legfelemelőbb pillanata is Halassy nevéhez fűződik. Történt ugyanis, hogy az 1931-es párizsi Európa-bajnokságon előbb megnyerte az Eb-t a magyar vízilabda-válogatottal, majd mindösszesen másfél-két órával a fárasztó mérkőzés után rajthoz állt az 1500 méteres gyorsúszás döntőjében.

Az amputált lábú sportolót a versenyszám előtt maximum a harmadik helyre várták, azonban a lehetetlen Halassy számára ezúttal is nem létező fogalom volt, s bár a fordulóknál – érthető okokból – rendre időt vesztett a többiekkel szemben, végül a jeges zivatarral tarkított finálét méteres előnnyel nyerte meg, és lett Európa legjobb úszója 1500 méter gyorson.

Halassy az elképesztő kettős terhelést követően teljesen kimerült, úgy kellett kihúzni a medencéből és az öltözőbe vinni. Kanalanként adagolták a szájába a cukrozott teát, amíg visszaköltözött belé az élet. Ezután felállt, kiment a medencetérbe.

Ott éppen egy vízilabda-mérkőzés zajlott, s amikor Halassyt megpillantották a nézők, akkora tombolásba kezdtek, hogy a találkozót félbe kellett szakítani.

– skandálta a több ezres tömeg a féllábú magyar sportoló nevét, miközben a vízben lévő játékosok, a zsűri és a bíró is egy emberként tapsolt.

A köztiszteletnek örvendő sportoló a második világháború alatt emberségéről is tanúbizonyságot tett, amikor kapcsolatait és vitézi címét felhasználva több sportolótársának és ismerősének segített külföldre menekülni, vagy pedig belföldön, relatív biztonságban átvészelni a zivataros hónapokat.

A későbbi események ismeretében a „béke” beköszönte nem sok jót hozott Halassy Olivér életébe. Amikor a kétszeres olimpiai bajnok 1946. szeptember 10-én Angyalföldről Újpestre tartott egy autóban utazva (vagy egy taxi volt, vagy az apósa kocsija, az eset a mai napig tisztázatlan), a jármű elé bevágott egy szovjet katonai járőr. Nem akartak semmit, sem tőle, sem a sofőrtől, csak az autó kellett nekik, Halassy azonban ellenállt, nem volt hajlandó átadni a járművet, ezért egyszerűen lelőtték mindkettejüket.

A kocsit később az abroncsai nélkül találták meg a Külső-Andrássy úton. A korabeli sajtó pedig nem említette meg a nagy felháborodást kiváltó rablógyilkosság kapcsán, hogy az elkövetők szovjet katonák voltak, a tetteseket nem (túlzottan) kereste az akkori rendszer. Az eset így évtizedekig elkenve, meghamisítva élt a köztudatban.

Halassy Olivér csupán 37 évet élt, szerető feleséget és három kislányt hagyott hátra, a legfiatalabb ekkor még csak négy hónapos volt.

A féllábú sportoló nagyszerű életéről Czencz József és Czinke Gyula készített dokumentumfilmet A csodafedezet címmel. Az 50 perces alkotást tavaly mutatták be, producere a háromszoros olimpiai bajnok pólós, Kiss Gergely.

A filmben megszólal többek között Kárpáti György, Faragó Tamás és Benedek Tibor olimpiai aranyérmes vízilabdázók, Kemény Dénes háromszoros olimpiai bajnok vízilabda-szövetségi kapitány, Schmitt Pál olimpiai bajnok párbajtőrvívó, Sors Tamás kétszeres paralimpiai bajnok úszó és Halassy Ilona, Halassy Olivér lánya is.

Az újpesti sportlegenda emlékét őrzi továbbá, hogy a nevét ott olvashatjuk a margitszigeti Sportuszoda falán a bajnokainkat felsoroló márványtáblán; illetőleg hogy a mozgáskorlátozottak sportegyesületét és az újpesti sportcsarnokot is róla nevezték el. Az épület előtt tavaly óta ráadásul egy Halassy-mellszobor fogadja az arra járókat.