78 évvel ezelőtt ezen a napon, azaz 1940. augusztus 30-án írták alá a II. bécsi döntést. Ennek értelmében Magyarország visszakapta Székelyföldet és a magyar többségű Észak-Erdélyt. Újra magyar zászló lobogott a nagyváradi, kolozsvári és szatmárnémeti városházán is.

A döntés előzménye az 1920. június 4-e után folytatott politika volt. A trianoni tragédia után létezett nemzeti konszenzus Magyarországon, baloldaltól a szélsőjobbig megvolt az egyetértés a magyarok között: revízió kell!

Magyarország tehát amennyire tudott, revizionista politikát folytatott. Ennek első gyümölcse a Felvidék magyarlakta részének visszatérése volt, majd a nemzetközi helyzetnek köszönhetően 1940. augusztus 30-án megszületett a II. bécsi döntés.

A magyar csapatok szeptember 5-én lépték át a trianoni határokat, és kezdték meg a kijelölt határvonalig a területek birtokbavételét. Ez nem volt atrocitásoktól mentes, több esetben is véres események követték a bevonulást, ám a legtöbb helyen a lakosság kitörő örömmel fogadta a bevonuló magyar katonákat. Ennek a térségnek ez volt az igazi felszabadulás.

Természetesen nem szabad elfelejteni a döntés negatív vonatkozásait sem. A második bécsi döntés egy újabb lépés volt a náci Németország melletti elköteleződésben. 1940-ben persze még nem lehetett tudni, sőt sejteni sem a II. világháború kimenetelét, azonban tény, hogy ez is egy lépés volt Németország felé. Később pedig ezeket a területeket nemcsak, hogy nem tarthattuk meg, de éppen a náci Németország árnyéka miatt belátható időn belül esélyünk sem volt egy újabb igazságtételre.