Igazságtalanul nehéz élmény Erdélybe utazni. Igazságtalan, mert már nem a miénk, és nehéz, mert hosszú az út. Az itthonlét érzése felemel, azt viszont szívfájdító tapasztalni, hogy a Trianon korának Junckerei elvették tőlünk és odaadták egy olyan népnek, amit az antikultúra szóval lehet talán a legjobban jellemezni. Szívfájdító az is, amit aztán ezek az emberek tettek Erdéllyel. Ezek a mi hegyeink, a mi erdőink, vizeink, csak már mások használják őket. Persze ott van egy folyamatosan harcoló magyar kisebbség, de az elrománosítás tény. Így pedig elhasználódik, eltékozolják, pedig nem kellene magától értetődőnek vennie a többségnek, hogy épp az övéké lehet.

A megérkezés Tusnádfürdőre kicsit segít félretenni az útközben begyűjtött és felelevenített sérelmeket. Tusványos a magyarok érzelemközpontja. Itt egy kicsit jobban érződik, mit is jelent az, hogy mi Mi vagyunk. Kis időre összegyűlnek a völgyben azok az energiák, amik építenek. Ettől válik Tusványos egy szakrális hellyé, ami harminc éve a nemzeti összetartozás színtere, ahova évente megérkezik a magyar miniszterelnök, hogy olyan dolgokról beszéljen, amikről egy újabb évig lehet gondolkodni. Ez utóbbi a csúcspont persze, de Tusványost elsősorban az a bizonyos mi-tudat teszi azzá, ami.

A tudomány, az érzelmeket teljesen kidesztillálva, társas identitásnak hívja ezt: amikor a saját érdekeimnél előbbre valóak a csoportom érdekei, amikor azonosulok, amikor értünk és nem magamért cselekszem. Le lehet írni, még mérni is lehet, Tusványoson viszont érezhető. A nemzettudat elsősorban mégiscsak egy érzés, megvan a maga költészete és etetni is kell. Ezért fontos a rituálé, ez rakja meg a tüzet. Tusványos pedig a rituálék közül is kiemelkedik. Hiszen hol égne a legjobban az a bizonyos láng, ha nem ott, ahol a leginkább el akarják oltani?

A magyarok ellenszélben erősek, ehhez persze kell az összetartás, a Mi kultúrája. Tusványos ennek a szimbóluma. Ezért kell eljönni ide, haza, mert nemcsak érezzük, mit jelent a Mi, de az egész úton láthatjuk is, mi történik, ha nem tesszük.