Az a jelző, hogy „ragadozó”, vajon sértés, avagy sem?

Ezen töprengek már egy ideje. Ülök itt a kávémmal, kevergetem, és előttem egy cikk, melyben az alábbiakat olvasom:

„Orbán úgy viselkedik, mint egy ragadozó, ami kiszagolt egy öreg, sánta szarvastehenet – fogalmazott a lap szerint a korábbi szlovák kormányfő.”

Nos, hogy a ragadozó vajon sértés vagy dicséret, az a kérdés megér egy misét, az még esetleg eldöntendő, de hogy az öreg, sánta szarvastehén semmiképp nem dicséret, az biztos. Öreg, sánta szarvastehén? Úriember még a dugóba került Karácsony Gergelyt sem nevezi így, nem hogy a saját országát. Vajon mi lelte ezt a Ficót?

„A Szlovákiában történő magyar ingatlanvásárlások miatt aggódik a volt szlovák miniszterelnök. (...) Fico úgy véli: Orbán azt látja, hogy Szlovákiában gyakorlatilag nincs kormányzás, és ezt ki is használja arra, hogy megvalósítsa a terveit. Emiatt azonban Fico szerint az OĽaNO-os miniszterelnök, Eduard Heger és a kormánya a hibás. Fico azt várja a pozsonyi kormánytól, hogy magyarázza el, mit kíván tenni, hogy a termőföld, az erdők és a történelmi épületek ne kerüljenek idegenek kezébe.”

Na, azért ezt olvassuk csak el újra.

„Történelmi épületek ne kerüljenek idegenek kezébe.” Ez vicces. Vicces fiú ez a Fico. És az, hogy a szlovákok gyakorlatilag felvásárolták egész Rajkát, az nem zavarja? Az pont nem, gondolom. Pedig a jelenség annyira feltűnő, oly méreteket ölt, hogy a határon inneni települések szépen lassan, de egyértelműen Pozsony elővárosai lettek. Az áttelepüléseknek persze gazdasági okai is vannak. A határ innenső oldalán még mindig kb. negyede egy családi ház ára, mint a szlovák részen.

Persze ez inkább azt jelenti, hogy összenő, ami összetartozik, és tökre értelmetlen az a határ. Mert létezik olyan, hogy földrajz. És az utak, csomópontok, kereskedelmi központok, kikötők meg élőhelyek nem ideológiai szempontok miatt alakultak ki egykoron, hanem mert a dolgoknak van egy rendszere, és aszerint működnek, ahogy működniük kell, és ahogy célszerű. A történelmi Magyarországot nem csak azért volt ostobaság szétdarabolni, és nem csak azért tartjuk bűnnek, mert mi, magyarok szeretünk ránézni a térképre, és hú, a nagyobb az jobb, és köll az, mint suzukisnak a BMV, hanem mert a Kárpát-medence egy egység, és darabokban nem működtethető igazán jól. És mihelyt a legkisebb lehetőség van, elkezd összeforrni a szétcincált test.

„Történelmi épületek ne kerüljenek idegenek kezébe.” Vajon mit ért ez alatt Fico? Mire gondolhatott vajh?

Talán Árva várára, amit IV. Béla királyunk építtetett a tatárjárás után, első birtokosai a Balassák voltak, s melynek nagy írónk, Mikszáth Kálmán írta meg a legendáját? Vagy netán Trencsén várára, mely a zord tartományúrnak, Csak Máténak volt egykor állandó székhelye? (S nem pedig Ficónak.) Netán a több mint 700 éves Szent Jakab-templomra Lőcsén? A Pozsony melletti Csáky-kastélyra?A Ferdinánd-kapura Komáromban? Krasznahorka várára? Beckó várára? A selmecbányai kálváriára? Vajon mire?

Persze megértem a vergődést. Kínos lehet egy olyan országban élni, ahol az összes tárgy a múzeumban, minden kastély, vár és száz évnél régebbi épület, a csizmasarkantyú az ásatáson, a kódex a városházán, a kézirat az iskolai könyvtárban, a címeren a hármas halom, az összes garas, dénár és tallér a földben mind-mind a szomszédos ország múltjához tartozik. Mondom, megértem őket. Nincs más hagyományuk, csak a miénk. Hát őrzik. Őrzik, védik és féltik. Még ha olykor viccesen is, mint most például Ficó. Aminek olvastán nem tudjuk, hogy sírjunk vagy nevessünk.