Aztán volt az, hogy Lázár János hazudik, miért áll ki Bécsben az utcára, miért beszél a bevándorlásról, arról, hogy bizonyos negyedekből alig találni osztrákot? Mondták azt is, hogy hohó, Budapesten is élnek ám kínaiak, az arányokról persze, elfelejtettek felvilágosítani minket, Lázárt meg elmondták mindennek, amiért a béke vörös szigetén sétált egyet a fövenyen.

Meg az is volt, hogy amikor Alföldit kellett megvédeni, Vidnyánszkyt pedig elítélni, nem beszélve a SZFE borzas hajú anarchistáiról, akkor a vörös Bécs színházi pereputtya azonnal petíciót írt, hiszen ők tudják, mi a biztonság, a szeretet, a nyitottság, ezt a csodás életszemléletet óhajtották megosztani a barbár keletiekkel.

Olyan is volt, hogy egy Kurz nevű kancellár, aki máskülönben a legszebb Habsburg hagyományok szellemében hol ide, hol oda házasodott be Európában, egyszer Merkelnél nyalta be magát tövig, máskor a visegrádiak felé tett gesztusokat, abszolút tehetetlennek bizonyult a hazáját, fővárosát elárasztó idegenekkel szemben. A vörös Bécsben annyira felszaporodtak a jövevények, hogy nagyszerű alámerülési tereppé vált az iszlamisták számára. Ezeket a mostani gyilkosokat sem fülelte le senki időben, semmit nem tudtak róluk a hatóságok. Kurz nem tudta megvédeni a népét, az osztrák embereket, mert a nagy labanc ide-oda lépegetésben éppen csak a lényeget tévesztette szem elől: nem tett rendet, nem söpörte ki a fővárost az illegális migránsoktól.

Volt az is, hogy az összes itthoni pofázógép, Vágó, Hont, Puzsér, Ceglédi, és a többi, meg persze a barátaik, Szabó, Karácsony, Jakab, Tóth, szóval, a teljes Soros-csicskahálózat állandóan nyugatra tekintgetett, onnan merített erőt és – titokban, nyilván – felidézte, hogyan jártak tényleges és szellemi elődeik 1919-ben, amikor kihúztak Bécsbe az állami rendteremtés elől. Bécs 2020-ban is menekülési álmaik célállomásaként élt bennük. Igaz, hogy olykor halomra lőnek embereket az iszlamisták, de remélem, a varázsa nem veszett el, ha már elviselhetetlen az Orbán-rezsim, bátran csomagoljatok, menjetek, érezzétek jól magatokat. Persze, Brüsszel, London vagy Párizs is pompás hely, nem beszélve a svéd nagyvárosokról.

Meg olyan is volt, igaz, Németországban, de lelkes osztrák bólogatás közepette, hogy az antiszemitizmust nem a lakosság egyre nagyobb hányadát kitevő muszlimok szítják, jaj, dehogy, hanem a mindenféle náci csoportok, láttunk erről sok-sok statisztikát is, valamint elmagyarázták nekünk, hogy a nácik lőnek is, gyilkolnak is, ha úgy alakul. Most pedig az a helyzet, hogy a nyitott és konstruktív muszlimok szaladgálnak fegyverrel az utcán, a nácik meg sehol, illetve pontosan annyian és ott, ahol mindig is voltak: néhány százan, szoros titkosszolgálati felügyelet mellett, otthon, a tévé előtt. Őket a bölcs osztrák állam ugyanis ellenőrzi, számon tartja, arról viszont fogalmuk sincs, hány bevándorló érkezett és bújt el Bécsben mondjuk az elmúlt fél évben.

A pecsét mindenen, bűnön és hazugságon: a tegnap esti eseménysor. A fehér ruhás gyilkosok, amint emberre vadásznak Bécs belvárosában.

Nincsenek véletlenek. A bűnt bűnhődés követi.

Majd erre is gondoljatok, amikor másfél év múlva ikszeltek az urnákban. Különösen zsidó honfitársainknak kell kétszer is meggondolniuk, mit, hogyan tesznek: a fehér ruhás gyilkosok ugyanis rájuk vadásznak. Nem Ózdon és nem Rákospalotán, hanem a Dob utcában és a Pozsonyi úton támadnának, ha másfél év múlva győzne a szörnykoalíció, kinyitnák a határokat, a harmadik világ szemete pedig beözönlene hozzánk is.

Erre gondoljon mindenki és halkan rebegjen el egy köszönetet Orbán Viktornak és a kormányának, hogy Budapest még nem csatatér.