Bezzeg egy középkori paraszt a dédapja nyelvét is értette, és ugyanazon szavakkal írta le a fejés, az aratás, a házasélet mozdulatait vagy azt, hogy a betolakodó ellenség fejét eltávolítja egy suhintással.

Ma nemcsak az van, hogy más szavakkal mondja Géza, mint az apja, sőt mint a tíz évvel fiatalabb öccse, de a betolakodó idegen fejét sem távolítják el egy suhintással, hanem kitömik segéllyel, jogokkal, meg lakást adnak neki.

Aztán majd ő esetleg suhint a mi fejünkre, amiért ismét minket vesznek elő, mert biztos azért mészárolt le négy embert, mert félt a megkülönböztetéstől, és túl sok a gyűlölet. Legalábbis a haladó Nyugaton, mert itt még kicsit le vagyunk maradva.

Hogy ezzel mikor szembesültem?

Tegnap!

Amint a piacról jöttem haza, megszólított egy suhanc. Egy olyan igazi, vérbeli mai kis taknyos.

Azt mondta nekem a pimasz:

– Az író úr elrontotta!

Végigmértem. Mai átlagkölyök, a nadrágja térdben rongyos, a bokája kivillan a nadrág alól.

Ettől amúgy falra mászok. Annyira idegesít ez a boka felett fityegő nadrágmegoldás, még lánynál is, nemhogy hímneműnél, hogy kissé ingerültebben mordultam rá:

– Mi van? Mi nem tetszik uraságodnak?

– A legutóbbi cikke a 888-on – mondta. – Az nem tetszik. Háromszor rontott el benne egy kifejezést. Azt írta – vigyorgott pimaszul, s nekem úgy tűnt, a nadrágszára még feljebb csúszott, s vézna bokája még inkább kellette magát –, hogy „Gorman egy 29 éves holland írót, a tavalyi Nemzetközi Booker-díj győztesét, Marieke Lucas Rijneveldet választotta, aki nem bináris identitása miatt vett fel női keresztneve mellé egy férfit is.”

– És? – kérdeztem tőle.
– Elrontotta. Háromszor rontotta el!

– Mit?

– A nem binárist – ért fülig a szája. – Mivel a költőnőnek kettős identitása van, ő bináris. Na, erre mit lép az író úr?

Megelégeltem a bokát, a vigyort meg a térdénél kiszakadt farmert.

– Maga nem halad – vetettem oda. – Nem követi a haladó narratívát. Figyeljen, maga meg én vagyunk a binárisok!

A kölyök erre megszeppent.

– De akkor a bi nem azt jelenti, hogy...?

Hirtelen megsajnáltam szerencsétlent.

– Uraságod egy boomer. Minden bizonnyal azt hitte, a bináris az olyan, mint a buzi. Meg a bi az kettő. Hogy kétnemű = bináris. De téved. A bináris az olyan, mint a hetero. Nézzen csak utána, barátom!

Erre már lehorgasztotta a fejét.

– Akkor elnézést kérek öntől – hebegte. – Úgy látszik, tévedtem.

– Mennyi idős is ön?

– Huszonhét.

– Látszik, hogy elkezdett boomeresedni! Huszonhét éves őszülő fejével már nincs annyira képben a világ dolgaival, mint anno 2014-ben. Talán azt hiszi, hogy a transz azt jelenti, hogy elektronikus zenét hallgat? Mert a Kraftwerknek volt egy száma, hogy Trans Europe Express? Téved!

Az ifjú zavartan toporgott. Megfigyeltem, igyekszik úgy állni, hogy a kivillanó bokája meg a szakadás a térdénél kevésbé látsszon.

– Szokta mondani azt, hogy cringe? – kérdeztem hirtelen.

– Nem. Az mi? Egy madár?

– Téved – mondtam elnézően. – Ízlelgesse csak a szót. Cringe!

– De mi az? – sikoltott fel. – Micsoda?

– Cringe! – emeltem fel a mutatóujjam, s a mellkasába böktem. – Az ön tájékozatlanságától most hihetetlenül becringéztem!

– Sosem tudom meg... – szólt mélabúsan, s legyintett.

– Maga elég awkward!

– És az?
– Mondja, a csaja kikerázza magát?

– Fejezze be, drága uram – vette könyörgőre. – Ez már nagyon nem klafa!

De én hajthatatlan voltam.

– AHJ. Wow. Kipörgette már a sorit? És vajon hogy áll a kontenttel?

Az ifjú erre futásnak eredt.

Még utánakiáltottam.

– Ha hazaért, nézzen utána a transznak meg a binárisnak, nem beszélve a homofóbról.

Majd posztolja a Tik-Tokon a következőt: „Szétadom, hogy boomer vagyok. Jobb a középkor! A középkor klafa és királyság. A haladás meg egy trutyi!”