Beszámoló a fehér pokolból
Pozsonyi Ádám
2020.05.25. 15:09
„«A gyerekek meg vannak rémülve, mert nem találkoztak még ennyi emberrel. A kisebbik sírt, amikor meglátott egy autót, amibe aztán bele is kellett ülnie. Soha nem utazott még autóban.» A fentiek nem a gyerekeit egy dzsungelben nevelő apa szavai, miután hős felfedezők kimentették őket a kegyetlen vadonból. A fentiek egy gyerekeit a tranzitzónában nevelő apa szavai, miután az Európai Bíróság kimentette őket a fogságból.”
Nos, akkor a stílust átvéve, az alábbiak nem egy megható dél-amerikai sorozat felvezető szövegében olvashatók, hanem a #nempropaganda #független #objektív sajtó zászlóshajójának, az indexnek a cikkében.
Karzannal, feleségével és négy gyerekével a szabadulás első napján találkoztunk Vámosszabadi nyílt táborban, ahol két év várakozás után, a szemünk láttára tették meg első szabad lépéseiket magyar földön. A szabadulás úgy nézett ki, hogy a család elindult a vaskerítés felé, ahol vártuk őket, de eléjük állt a biztonsági őr, azt kiabálva, hogy plasztik, plasztik, és intett, hogy forduljanak csak vissza. A család engedelmesen visszakullogott.”
Aki nem vette még elő a zsebkendőjét, és egyetlen könnycsepp sem jelent meg a szeme sarkában, az nem humánus. Annak nincsen lelke. De a borzalmaknak még nincs vége.
Milyen volt a tranzitzóna? – kérdeztem végül a kapun kívül. A szerb határon létrehozott két tábor olyan zárt volt, hogy oda újságíró 2015 óta csak egyetlen egyszer, egy vezetett túrán tehette be a lábát. (…) Menekültügyi civil szervezeteket, segélyszervezeteket sem engedtek be a területre. Csak szivárgó üzenetekből, és a strasbourgi bíróság ítéleteiből tudható: a hatóságok több esetben éheztették a menekülteket, embertelen módon bántak terhes nőkkel, és indok nélkül tartottak fogva egész családokat. Végül tehát a héten ért véget a tranzitzónák története, amikor az Európai Bíróság megállapította, hogy jogellenesen tartották fogva az embereket 28 napon túl is.”
Vajon élve megették ezeket a szerencsétleneket, akik könyörögve járultak a magyar hatóságok elé, de csak elutasítást, gonoszságot, megaláztatást kaptak? Nem, ezt a kérdést a #nempropaganda index nem teszi fel, de biztos csak azért nem, mert fél az esetleges igen választól.
Karzan a haját borzolva idézte fel a zárt világot.
«Minden fehér volt. Fehér volt a konténer, amiben laktunk. Fehér kővel volt felszórva az udvar, ahova kimehettünk. Nem láttunk mást, csak a szögesdrót kerítést, és a fehér falakat.
Azt hittem, megőrülünk.»„
Karzan itt látszólag a kavicsokról, meg falakról és konténerekről beszél, de tudjuk, legbelül ránk gondol. Igen, ránk, fehér emberekre, akik itt vagyunk, s a létünkkel félelemben tartjuk őt. Őt, akinek ide kellett jönnie, erre a borzalmas helyre, ahol az ország népessége merészel olyan lenni amilyen, és nincs tekintettel a menedékkérő lelkivilágára. Igen, ez maga a fehér pokol.
Az volt a nehéz, amikor megkérdezték, hogy apa, miért vagyunk bezárva. Nem vallhattam be nekik a kétségbeesésem, mert akkor ebbe belerokkannak. Azzal nyugtattam őket, hogy egy kicsit kell még várnunk, amíg elrendezik az ügyünket, és aztán kimehetünk. Nehéz volt a szívem, de tudtam, hogy nem követtünk el semmit, nem az én hibám, hogy itt vagyunk.”
- Hát kié? – Tehetné fel a kérdést a gyűlölettel teli érzéketlen fehér. – Ki a fene hívott?
De szerencsére nem teszi, mert a szappanopera nézői ezt már nem bírnák papír zsebkendővel, hisz elkövették azt a végzetes hibát, hogy az elmúlt hónapokban WC-papír tekercseket halmoztak fel papírzsebkendő halmok helyett, nem gondolva a #nempropaganda index megható írásaira.
Pedig Karzan jó ember.
Nem akarok politizálni, nem haragszom senkire. Normál életet élnék, annyit szeretnék, hogy boldognak lássam a családomat.”
Ezt értsem úgy, hogy lemondott a szavazati jogáról? Kiváló. És a négy gyereke se fog szavazni? De gondolom, igen. És a négy gyerekének a további 16 gyereke se fog?
Nagyon kedves, hogy nem akar beleszólni egy idegen ország belügyeibe, csakhogy én nem hiszek neki.
És abban sem hiszek, hogy egy-két nemzedék múlva a leszármazottai ugyanilyen békések és hálásak lesznek.
Attól félek, hogy az unokái már hangosabbak lesznek, és nagyon is szeretnének politizálni. Hiszen itt születtek mar Magyarországon. Már csak azért is gyanítom, hogy így lenne, mert Nyugat-Európában kivétel nélkül minden országban ez így történik, pontosabban történt. Kivétel nélkül. Egyetlenegy ellenpélda sincs.
És közben a libsik folyton arról beszélnek, hogy nem kéne Trianonnal foglalkozni. Inkább le kéne vonni a tanulságokat. Igen. Levonjuk. Egy darabot sem szabad beengedni. Pont.
A haladó sajtó évtizedek óta egy nagyon különös álláspontot képvisel. Egyrészt
azt mondják, hogy Trianon jogos volt, megérdemeltük, mert sok volt itt az idegen, másrészt azt mondják, hogy nem értik miért gond az, ha ide sok idegen jön, mi baj lehet belőle.
De mivel az index cikke nem propaganda, és nem egyfajta ideológiai bebiflázandó tananyag, és nem azt a célt szolgálja, hogy az olvasók tudatát megdolgozza, érthetetlen mód mégis kis táblázatot mellékelnek a cikk mellé, mint a brosúrákban a házi feladatnál:
- Milyennek írta le a tranzitzónát az iraki apa, aki hónapokig rekedt ott a családjával?
- Hogy reagáltak a gyerekek, miután kijöhettek a tranzitzónából?
- Mihez akar kezdeni ezután az iraki család?
Nos, ennyi volt beszámolónk a fehér pokolból. Mordorban jártunk, ahol ráadásul még – ahogy azt a #független média megírta – a diktátor koviubija is pocsék lesz.
EZEK IS ÉRDEKELHETNEK
OLVASTAD MÁR?
MÉG TÖBBET SZERETNÉK
