Mindig voltak szabadok, és szolgák. Az élet ilyen. Ma is vannak szolgák, csak máshogy hívják őket. Természetesen vannak fokozatok, nem minden alávetettség egyforma, a rabszolga például kiszolgáltatottabb helyzetben van, mint egy jobbágy – érdekességként megemlítjük, hogy a jobbágyság terhei pont a sötét középkorban enyhébbek voltak, mint a későbbi évszázadokban -, de a szolga attól még nem szabad.

Csak úgy közbevetve:

Borzasztó lefárasztó látni a rengeteg jogról szóló háborgást a közösségi oldalakon. Elsősorban a maszk témakörben – vagy, hogy már nem kell mindenütt hordani, az oltási igazolvány miatt -, és hogy kinek van joga mihez. Az emberek sajnos nem értik, hogy jog nem létezik. Mármint olyan, hogy eredendően jár. Azt mindig kapod valahonnan. Mert mindig az van, amit a hatalom / erő / tulajdon enged. Semmihez nincs „jogod”. Soha a történelemben nem volt még időszak, amikor ennyit ugattak volna a kurva jogok miatt, és bárki eltűrte volna. Mai értelemben vett brutális jogtiprások ellen nem emelt fel egykoron senki a szavát. Nyilván, mert nem merte. Nem volt lehetősége. Ha a jogsértés ellen mer valaki pampogni, akkor azt jelenti, hogy eltűrik neki. Ötszáz éve járvány idején ellenkezel a hatósággal, lekaszabolnak, és kuss.

Hogy ez honnan jutott eszembe?

Nézek egy hirdetést, melyben az egyik cég szivárványszínű táskát hirdet eladásra. S látható egy lány, amint egy szivárványos táskát büszkén cipel magával. A svéd cég a meleg büszkeség és a homofóbia elleni harc jegyében szivárványos verzióval állt elő. A bevétel teljes összege a Human Rights Campaign-nek megy, amely LMBTQI-gyerekeket és szüleiket támogatja. De ugyanezen cég árusít szivárványos színű Bluetooth előlapot is.

Szóval, vissza a szolgákhoz.

A középkorban, ókorban, létezett jobbagy, meg rabszolga. (A Földközi tenger térségében a VIII-X. században a rabszolga kereskedelem fehér bőrű emberekkel
folytatott kereskedést jelentett.) De a függőség ezerfajta árnyalata is. A szolga szláv eredetű, de például a béres török gyökerű, a cseléd pedig még a XIX. század elején is rokon értelmű volt a család fogalmával. Ősi, eredeti értelmében tehát cseléd az, aki a családhoz tartozik, ott lát el szolgálatokat. Ma ezek persze értelmezhetetlenek.

A szolgát nem csak ruházata különböztette meg a szabad embertől, hanem azt is jelentette, hogy nincs véleményed. Ez a történelem folyamán szintén változott.
A bolsevizmus idejében is beöltöztették a szolgákat a Vörös október ruhagyár termékeibe, és a rabszolgapiacon, meg a szolgabemutató újságokban reklámozták.
Így néz ki egy szolga. Így és hordja a nadrágját. Ezt és ezt mondja, illetve gondolja.

Olykor a szolgaságra vetetteket, akiknek nem lehetett véleményük, különféle menetekbe rendezték. A munka ünnepén – mily kifejező ez is – tömegbe rendezve vonultatták őket, és különféle táblákat kellett vinniük. A táblákon a rabszolgatartó urak, mint Marx, Engels, Lenin képe volt látható. És a szolgaságba kényszerítetteknek mindenféle mondókákat és jelszavakat is kellett harsogni.

„Az IKEA hisz abban, hogy mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy önmaga lehessen. Ezt a gondolatot jelképezi a jól ismert FRAKTA táskánk szivárványszínű verziója is.”

Nos, igen. A szolgáknak nincsen véleménye. A szolga felmondja és végrehajtja a korszellem parancsait. Ez mindig így volt. S hogy van-e különbség? Nos, a Tito láncos kutya táblát nem kellett megvenni. Osztották. Ma szivárvány táskáért már pénzt kérnek.