Napjaink egyik legfrissebb fejleménye, hogy országgyűlési választásokat tartottak Svédországban. Abban a Svédországban, amely a skandináv szocialista modell egyik ékköve volt sokáig, megannyi szociális brosúra kiemelt helyszíne. És mi történt? Tekintettel a meglehetősen hanyagul kezelt migrációs helyzetre, ez a baloldali fölény egyszerre csak elolvadt. Volt és nincs. Sokáig elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy skandináv államot hangsúlyosan jobboldali kormányzat vezessen, de a legfrissebb választási adatok tükrében ez bizony fényes valósággá válhat.

Miért lényeges ez? Miért lényeges akár az, hogy a Svéd Demokraták váltak a legerősebb jobboldali svéd párttá, azok a Svéd Demokraták, amelyet sokáig sikeresen gettóba tudtak zárni a svédországi baloldaliak? Mert világosan megmutatja, egyedien és kétségbevonhatatlanul, hogy idejétmúlttá váltak a balos gondolatok a társadalmi problémák tükrében. Új, eddig sok helyütt nem látott megoldásokat kell alkalmazni.

Ugyanezt láthatjuk – remélhetőleg – Olaszországban is. Ott ugyan még előttünk állnak a választások, de talán joggal gondolhatjuk, hogy számunkra roppant pozitív végeredménnyel zárulnak majd szeptember 25-én. … és megint feltehetjük a kérdést: miért is? Mert a választópolgárok többsége elégedetlen a baloldali válságkezeléssel. Elégedetlen azzal, hogy azt mondják nekik, ezt vagy azt – energiaválságot, illegális migrációt, éppen mit – el kell viselni, nincs mit tenni. Ezért új, más válaszokat keresnek. Ezek az új válaszok születhetnek meg akkor, ha valóban megválasztják az olaszok a jobboldali szövetséget, magyarán Olaszország Fivéreit, a Legát és a Forza Italiát. Jelenleg hogy áll a helyzet? Teljességgel még a kétharmados siker sem kizárható. Na, pontosan ennyire elégedettek az olaszok is a régi válaszokat nyújtó baloldallal.....és csupán egy apró, zárójeles megjegyzés: gyakran halljuk magyarországi, ellenzéki vezetőktől, mennyire jelentéktelen vezető Orbán Viktor. Mennyire is? Annyira, hogy az Európai Unió egyik legfontosabb államának választási kampánya róla szól. Ellene kampányol, rémisztő képként mutatja fel az olasz baloldal, majd mindemellett őt hozza fel követendő példának az olasz jobboldal.

Ám ha már itt tartunk, érdemes kicsit beszélni arról is, miként működik manapság a mag-Európa. Kiket fogadnak el és kiket nem. Itt tennünk kell egy kitételt, akár axiómának is nevezhetjük: azokat az államokat, legyenek akár uniós tagországok is, amelyek nem osztoznak teljesen és mindenben az magországok liberális, szélsőbalos elképzeléseivel, azokat kitaszítják. Lehet, hogy részkérdésekben lehet egyetértés, lehet, hogy smúzolhatnak bizonyos időközönként, de csak az számíthat a brüsszeli elit megértésére, aki teljes egészében elfogadja a brüsszeli agendát. Annak minden szélsőségességével. A legjobb példát erre Lengyelország esete mutatja, akik aztán az elmúlt fél évben minden kérdésben és tekintetben – legalábbis ami az aktuálpolitikát illeti – a brüsszeli elittel értett egyet, mégsem kaptak egy fityinget sem a helyreállítási alapból. Miért nem? Mert Brüsszelnek semmi sem elég. Ők kizárólag a teljes önfeladást képesek értékelni. Magára valamit is adó ország ezért sem egyezhet ki velük.

Mert ez az Európa bizony nem az az Európa, mint egykoron volt. Nem az az európai egyesülés, amelynek az alapító atyák – mellesleg, alapvetően kereszténydemokrata alapon – megalkották. Nem gazdasági egyesülés, hanem ideológiai falanszter. Nem egymást kölcsönösen segítő szervezet, hanem büntető célzatú, progresszív ágyú. Nem azt az úgynevezett európaiságot megtartó tömörülés, hanem szűk, csak progresszív érdekeket képviselő, elviselő és támogató klub.
Hát nem ugyanezt látjuk a szankciós kérdésekben is? Senkit sem érdekel, hogy nekünk van igazunk. Senkit sem érdekel, hogy Európa a halálos ítéletet írja alá azzal, ha kitart ezen elhatározások mellett. Semmi sem számít, csak az, hogy az amerikai érdekeknek meg lehessen felelni. Esetleg még az, hogy a sajtó mindenféleképpen a jó érdekek oldalán lássa őket, brüsszelitákat.

Sok múlik az elkövetkezendő hónapokon. Megláthatjuk, hogy Európa – talán még létező – immunrendszere az erősebb vagy a folyamatos, mindenáron való megfelelési kényszer. Az, hogy életben szeretne-e maradni Európa, esetleg világhatalmi tényező is akar-e újfent lenni vagy megteszi számára Amerika csicskásának szerepe.

Próbáljunk bizakodva nézni a jövőbe, ehhez erőt adhatnak a svéd és remélhetőleg az olaszországi választási eredmények.
Mi állunk a vártán.