A rókák december végétől februárig szerelmesek igazán: a szaporodási időszakuk január második felétől február elejéig tetőzik. Ilyenkor a szerelemtől túlfűtve furcsán viselkedhetnek, felbátorodhatnak és a lakott területekre is bemerészkednek, az úttestek mentén még gyakrabban feltűnhetnek, baleseteket okozva.

A rókanász során a nőstényrókák a faroktövükön lévő ibolyamirigyből illatoznak a hímrókáknak, ezzel csalogatva őket közel magukhoz, jelezve: készen állnak a szerelemre. Ha alkonyat után sétálnánk erdős területeken, hallhatjuk is őket: jellegzetes paukolásuk visszhangzik a fák között.

A rókákkal kapcsolatos egyik bölcsesség, hogy a farkuk lompossága jelzi egészségügyi állapotukat. Ha kopott farkú rókát látunk, az valószínűleg valamilyen betegséget terjeszt. Régebben komolyabb veszélyt jelentettek a veszettség terjesztése miatt, de az utóbbi években csalifalatokkal immunizálták a rókákat a vírus ellen. Terjesztenek viszont az emberre is komoly veszélyt jelentő parazitákat, ami az ürülékükkel terjed. Így a földről felszedett bogyós gyümölcsök mosatlan fogyasztása – a rókanász időszaka után – több hetes kórházi tartózkodással és akár halállal is járhat – hívta fel a figyelmet a veszélyre a Soproni Egyetem docense.