A szélsőbal egyik jellegzetessége, hogy mindenkit, aki jobbra van tőle, nácinak lát. Főleg, ha valaki a nemzetet helyezi mindenek elé. A szélsőbal internacionalista. Nem tud és nem is akar mit kezdeni a nemzettel, ezért le akarja bontani. Nem lát értékeket, csak rombol.

Gyurcsány mai Facebook-bejegyzésében megpróbálja elővenni az értelmiségi formát. Kérkedik, hogy milyen nagy nevek könyveit olvasta (ha olvasta egyáltalán) és az egyetemes emberiségért történő felelősségvállalásról elmélkedik.

Gondolataiban az „egyetemes emberi faj” messianisztikus politikai megmentésének vágya sejlik fel. Ez viszont hibás gondolat. Megbukott a Szovjetunióval, sőt, talán már akkor megbukott, mikor kitalálták. Ezért marad ultima ratio-ként a nácizás. Szánalmas szellemi színvonal, de ide jut, aki megváltó akar lenni. Az nem az ember és nem a politika feladata. (Ezért veszélyes, hogyha a transzcendens kikerül az ember világképéből. Óhatatlanul szerepet téveszt talajvesztettségében.)

Még egy nemzet becsületes vezetése is emberi képességeket végsőkig próbára tevő feladat. Mindenek előtt kell hozzá a nemzet szeretete, azon értékek szeretete, melyeket őseinktől kaptunk és viszünk tovább (arról nem is beszélve, hogy nem csak mi visszük tovább az értékeket, hanem azok is minket). Nem náci, ki nemzete szeretetét előbbre tartja az egyetemes emberiségről való gondolkodás hagymázas, sehova nem vezető tévképzeteinél.

Ez nem egyedül Gyurcsány gondolkozásában probléma. Az egész baloldal szenved ezen oktalanság súlya alatt. Elég csak ránézni Márki-Zayra, aki talán pont ezért nem érti, hogy mi a baj a külföldi pénzekkel.

A nemzetnek viszont sosem lesz érdeke globalista politikusokat választani. Sosem lesz érdeke feloldódni valamilyen internacionalista utópiában, hogy értékeit, jellegzetességeit ledobva magáról elvesse ősei tudását, hitét.