A 888 is beszámolt róla, hogy Michal Bobek, az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka ma közzétett indítványában azt javasolja a luxemburgi testületnek, hogy megalapozatlanként utasítsa el Magyarország keresetét, amit az Európai Parlamenttel szemben adott be még 2018-ban, a Sargentini-jelentés kapcsán.

Az Alapjogokért Központ gyorselemzése szerint

Most az uniós bíróság főtanácsnoka állítja azt az EP-ben kétharmados többséget igénylő Sargentini-jelentés szavazásáról, hogy a kétharmad az nem is különleges többség; valamint azt is, hogy amikor egy képviselő aktívan megnyomja a „tartózkodom” gombot, azt valójában úgy kell tekinteni, mintha nem szavazott, ott sem lett volna.

Michal Bobek ezzel a jogot valójában a demokrácia ellen felhasználó érvelésével igyekszik legitimálni azt a Sargentini-jelentést, mely szintén megalapozatlan érvek alapján – és persze a multikulti elutasítása miatt – indította el Magyarországgal szemben a jogállamisági eljárást 2018 őszén.

Az Alapjogokért Központ szerint:

• Az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka súlyosan félre akarja vezetni a testületet, amikor azt indítványozza, hogy utasítsák el a magyar kormány keresetét. E kereset szerint a Magyarország ellen elindított „jogállamisági eljárást” lehetővé tevő Sargentini-jelentés EP-beli elfogadása jogellenes volt.
• A főtanácsnok szerint a szavazás nem esett a különleges többséget megkívánó voksolások körébe, és így az EP szabályzata alapján a tartózkodó voksok figyelmen kívül hagyhatók. Ezzel szemben a jogi helyzet az, hogy az unióról szóló szerződések az EP esetében egyértelműen rögzítik: vagy a „leadott szavazatok többségével” határoz, vagy különleges (pl. kétharmados) többséggel. A jogállamisági eljárás megindításához szükséges többségről pedig így ír az EUMSZ 354. cikke: „a leadott (!) szavazatoknak az egyben a tagjai többségét is kitevő kétharmados (!!) többségével dönt”. Tehát a szavazás az uniós szerződések szerint is „különleges szavazás” volt, melynek során az EP házszabálya szerint is figyelembe kellett volna venni a tartózkodó voksokat – és ha így tettek volna, akkor nem jött volna össze a leadott szavazatok kétharmada, és nem lehetett volna megindítani az eljárást.
• A főtanácsnok ráadásul a parlamentarizmus legelemibb szabályait semmibe véve azt írja, hogy a „tartózkodás” valójában olyan, mintha az adott képviselő „egyáltalán nem szavazott volna” – holott úgy jogi, mind nyelvtani értelemben a „nem szavazás” azt jelenti, hogy az adott képviselő nem nyomott gombot, a „tartózkodás” pedig azt, hogy a „tartózkodom” gombot nyomta meg.