A brit – de facto – statisztikai hivatalként működő adatelemző cég, a YouGov felméréséből kiderül, hogy

Ez az arány persze értelemszerűen csalóka, hiszen vannak társadalmi csoportok – a konzervatívabb régiók (pl. Észak-Írország) lakossága vagy kisebbségi/vallási közösségek tagjai (pl. muszlimok) –, ahol ez az szám jóval magasabb, ezért ha szimplán a fehér fiatalokat nézzük meg, már sokkal ijesztőbb adatokra bukkanhatunk.

A kérdőív alapja az úgynevezett Kinsey-skála, ahol nem csak arra kérdeznek rá a kitöltőktől, hogy hetero- (0) vagy homoszexuálisak (6), hanem a kettő között van további 5 kategória, amelyet a megkérdezettek kiválaszthatnak. Egy kérdőív így sokkal pontosabb képet ad a jelenségről.

Egy 2015-ös tanulmányból a pontos megoszlást is megtudhatjuk:

Az eredmény tovább erősíti azt a feltételezést, hogy a korai szexuális felvilágosításnak kulcsszerepe van a szexuális orientáció kialakulásában.

A legvilágosabb jele ennek az a jelenség, hogy a kizárólag homoszexuálisok száma nagyjából stabil tudott maradni generációról generációra – vagyis hozzávetőleg a lakosság ugyanakkora része vonzódik kizárólag a saját neme iránt –, a biszexuálisok száma ugyanakkor kilőtt, ahogy az az alábbi ábrán is látszik.

Míg a 60 évesnél idősebbek körében mindössze 7 százalék nem tudta eldönteni, hogy hetero- vagy homoszexuális-e, addig ez az arány generációról generációra visszafelé haladva 10 százalékponttal csökken, egészen addig, hogy a 24 évnél fiatalabbak körében már majdnem megegyezik a hetero- és homoszexuálisok teljes számával.

A szexualitást a mai napig legteljesebb körben feltáró Kinsey szerint egyébként normál esetben a lakosság maximum 10 százalékának kellene születéstől fogva kódoltan homoszexuálisnak lennie, így felmerül a kérdés: vajon honnan származik a maradék 40-45 százaléknyi biszexuális lakos?

2020-ban is megállja-e még a helyét az az egyébként a mai napig semmilyen kutatás által nem megerősített hipotézis, hogy homoszexuálisnak csak születni lehet? Egyre kevésbé valószínű.