A nyugati, magát elitnek tekintő véleményformáló réteg egyik legfőbb parája, hogy Trump felforrósítja a világot. De nemcsak átvitt értelemben, hanem valóságosan. A globális felmelegedés elleni küzdelem mögül kiáll és felmondja a klímaegyezményt. A valóságban ez is csak a balliberális pánikkeltés egyik eleme.

A 21. század két nagy balos tripje a környezetvédelem és a jótékonykodás. Mindenki ezen a két témán keresztül szeretné demonstrálni, hogy mennyire törődik a világ sorsával, mennyire humánus, mennyire „jóember”.

A sztárok Afrikába járnak pénzt osztani, gyerekeket örökbe fogadni és azon jajongani, hogy elpusztul a világ. A gazdagok alapítványokat hoznak létre a szegényeknek, és a világnak hasznos találmányokat támogatnak. A közgazdászok, baloldali publicisták, az ENSZ és egyéb ködevők állandóan a szerintük növekvő jövedelmi különbségek és a környezeti változások által fenyegetett szegényebb régiók miatt siránkoznak.

Hihetetlen nyomás van a nyugati világon, hogy elpusztul miatta a föld és meghalnak a szegények. Nem véletlen, hogy sok konzervatívnak indult politikust is elsodort a baloldali ár és átálltak a sötét oldalra. Vezetőjük, Merkel mama bűntudatát enyhítendő, a zöldeket meghazudtoló gyorsasággal vágta sutba a német atomenergia-termelést, és mint tudjuk a humánum nevében átvett 1,5 millió migránst a Közel-Kelettől. Trump megválasztása után pedig kijelentette, hogy a klímaegyezménnyel kapcsolatban kemény lesz az újdonsült amerikai elnökkel. A fél világ vár már arra, hogy Merkel kemény legyen valakivel, csak azt nem értik, hogy miért Trumppal kezdené és miért pont a klímaváltozás ügyében.

Az egyezményt évtizedeken keresztül nem tudták tető alá hozni, mert az USA gazdasági és biztonságpolitikai kockázatot látott benne. Az érvek lényegében azok voltak, amiket Trump a kampányban hangoztatott. Kína csőbe akarja húzni az USA-t, hogy az fogja vissza gazdaságát, miközben ő nem tartja be az amúgy ellenőrizhetetlen egyezményt. Így előnyre tesz szert, ami eredményeképpen geopolitikai pozíciójának erősödését hozza. Az egyezményt végül mégis aláírták, és ennek az az oka, hogy ezek a veszélyek nagyrészt elmúltak.

Az új egyezményt inkább egy deklarációként kellene felfogni, amiben a világ országai kijelentik, hogy a technológia változás új pályára állította a gazdaságot. A környezetvédőbb megoldásokat immár gazdaságilag is megtérülő beruházások. Az országoknak ugyanis az egyezményben nem írtak elő semmit, ez az, amit a közvélemény általában nem tud. Mindenki azt vállalta a szerződésben, amit akart. Így nem tettek mást, csak a jelenlegi változásokat, saját gazdasági terveiket foglalták szerződésbe. Azt, ami a szerződés nélkül is bekövetkezett volna.

A világ energiafelhasználása elképesztő sebességgel változik. A megújuló, környezetvédő technológiák olcsósága miatt ezekben ma több beruházás történik, mint más szektorokba. Az USA-ban támogatás nélkül pénzügyileg megtérülővé vált a megújuló szektor. Ezt nem lehet megállítani és nem lehet a trendet megváltoztatni. Kína ma többet ruház be egyedül, mint a fejlett világ, és érdekelt abban, hogy mások is így tegyenek, mert ő gyártja a napelemek nagy részét. Így az USA-nak kevésbé kell attól félnie, hogy Kína csőbe húzza, a biztonságpolitikai kockázat nagyrészt elmúlt.

Az amerikai konzervatívok közül sokan nem hisznek a klímaváltozásban. Ezért a klímaegyezménnyel szembeni kommunikáció jó választási stratégia. A hitetlenségnek több oka van, amelyek közül két fontosról már szót ejtettünk. Az egyik, hogy a baloldali nárcisztikus széplelkűséget látják a témában, azt, hogy a balosak azért beszélnek ennyit erről, mert a „jóember” imázsukat ezzel ápolják.

A másik a biztonságpolitikai aspektus. Az geopolitikai bizonyosságnak tekintik, hogy ha az USA elveszti gazdasági vezető erejét, akkor előbb-utóbb elveszti katonai vezető erejét és ebben az esetben veszélybe kerül biztonsága. Ezzel áll szemben egy tudományos állítás, ami semmiképpen sem bizonyosság, hogy a klímaváltozás valós, és a világ jelentős része elpusztulhat emiatt.

Az egyik esetben Amerika meggyengül, elveszti biztonságát, a másik esetben erős marad, de a világ meggyengül. A káros következményeket, Amerika gazdag országként jobban tudja majd kezelni, mint a világ többi része. Így értelmezve a republikánusok racionális döntést hoznak a klímaváltozással kapcsolatos rinya elutasításával.

Ez az érvelés azonban már a múlté. Trump még ha meg is nyit propagandacéllal néhány szénbányát, ezek érdemben nem befolyásolják a trendeket. A világ a megújuló energia irányába indult, a fejlesztési pénzek, az innováció és emberi erőforrás mind ebbe a szektorba áramlik. Ebben pedig éppen az USA áll az élen. Így a klímaváltozás megállításáért is ők teszik a legtöbbet. Ez Trump alatt pont úgy lesz, mint Obama alatt volt.

Azt azonban semmi nem garantálja, hogy a klímát képesek leszünk befolyásolni.