„Itt már megint nagy bajok vannak. A Fidesz támogatottsága a Mediánnál 37, a Századvégnél 29, a ZRI-nél 24 százalék júniusban. Ez döbbenetes különbség, semmi értelmes magyarázat nincs rá...” – írja Török felháborodva a Medián legújabb adatfelvételén, mely szerint júniusban ismét nőtt a Fidesz.

Nem mondom, a közvélemény-kutatások módszertana nem Harry Potter regény és még csak annyira sem szórakoztató, mint Gyurcsány Ferenc éppen aktuális heti pálfordulása. Száraz, tömény unalom.

Mielőtt azonban előkapnánk a mindenki hazudik /manipulál aduászt (persze nem tudom miért „manipulálna” a liberális kötődésű Medián a Fidesz javára, de ezt Török biztosan jobban tudja), érdemes a módszertanra koncentrálni egy pillanatra, a józan észnek is adva egy sanszot.

A közvélemény-kutatásokban statisztikai módszerekkel kiválasztott, úgynevezett „mintákon” (800 fő, 1000 fő, 1500 fő stb.) zajlik a lekérdezés és a becslés egy kérdésre adható válaszok megoszlásáról (pl. ki a fideszes, ki a szoci stb.). Vannak akiknek már ezzel bajuk van, ők azok akik nem hisznek a matematikában. Az egy külön tudatállapot.

A nagy hazai közvélemény-kutatók, legyenek azok a baloldalra vagy a jobboldalra „besorolva” érték-orientációjukat tekintve, mind azonos mintavételi /statisztikai elvekkel, módszerekkel dolgoznak. A statisztikának ugyanis nincs politikai orientációja, ha hiszi valaki, ha nem.

A különbség az alkalmazott módszertan praktikus, gyakorlati oldalán van. Ugyanis egy megfelelően összerakott mintában szereplő jó munkásemberek véleményét valóban le is kell kérdezni. Fel kell hívni telefonon, vagy meg kell jelenni a lakáson és ott lekérdezni.

Na itt jön a nehézség. A pártpreferencia ugyanis olyan a magyaroknak mint a kedvenc szex póz. Idegennek mi köze hozzá, elég ha a csajod tudja. Azaz privát.

A jelentős különbségek (amelyek valóban nagyobbak, mint amit a statisztikai módszerekből eredő „standard mintavételi hiba” megengedne) abból adódnak, hogy van akinek jobban, van akinek kevésbé jól sikerül kiszedni a delikvensekből, azok kire voksolnának. Ez gyorsan kiderül, ha valaki összeveti a teljes népességre vonatkozó Medián és Szonda (most már ZRI) eredményeket. A Mediánnál a válaszadók 29%-a titkolta el (vagy valóban fogalma nem volt kire szavazna) preferenciáját, a Szonda /ZRI esetében pedig 36%. Ez is markáns különbség. Az úgynevezett válaszmegtagadás (amikor a mintában szereplő kerek perec offolja az egész kérdőívet, így helyette új delikvenst kell keresni) és a vélemény eltitkolásának aránya döntő mértékben befolyásolja az eredményeket, így a belőle készíthető statisztikai becsléseket is.

Na jó haver, de akkor miért van az, hogy a legnagyobb eltérés a Fidesz szavazóknál jelentkezik és nem például a szociknál? Azért, mert a Fidesznek van a legnagyobb szavazótábora és róla morzsolódnak le a legtöbben, akik aztán ilyen-olyan távolságra kerülnek a párttól. A „most már aztán elég”-től a „jó majd meglátjuk mi lesz”-ig. A Medián gyakorlata úgy tűnik pontosabban kiszedi belőlük, mi is a helyzet. A szocik tábora olyan leharcolt, hogy a szűk, de határozott magon (ők be is vállalják, hogy kire szavaznak) túl már nincsenek „szatellit” választóik, nincsenek feléjük kacsintgatók.

A másik jó tanács az, hogy idősorban (több hónap változásait) kell elemzni, az azonos módszertannal (ez esetben tehát azonos cég által) készített méréseket. A tendenciák nem hazudnak – akkor sem, ha a cégek módszertana és annak gyakorlati alkalmazása között vannak jelentős eltérések.

Érdekes, hogy Török az elmúlt években nem vette észre a Medián és a Szonda (újabban ZRI) vagy a Tárki módszertani hatékonysága közötti jelentős eltéréseket. Ezek a különbségek ugyanis évek óta megfigyelhetők.

Azzal sincs semmi baj, ha valaki azt hiszi mindenki hazudik a számokkal – ez esetben ugyanis legalább nem hagyja befolyásolni magát a valóság által sem. Ez a függetlenség abszolút pontja. Ehhez közeledik Török is.