Amióta beköszöntött a „szépreményű” multikulturalizmus Nyugat-Európában, egyre többször kell „emlékeztetni” az őslakosságot arra, milyen „gaztetteket” is követtek el az elmúlt évszázadok során.

Születnek is szép számmal összemosások, hiszen kit is érdekel a politikai elit felelőssége akkor, mikor egy népre kollektíve rá lehet ragasztani a „náci”, az „antiszemita” és az „idegengyűlölő” jelzőket. A történelem meg amúgy is „idejétmúlt”, a társadalomnak nincs szüksége „emlékezetpolitikára”, „gyökerekre”, mert azokból csak „nacionalizmus” születik.

Így van ezzel Németország is, mely a második világháború óta száműzte a „nemzeti”, a „nacionalista” és a „patrióta” jelzőket az országból, mert azok túl „veszélyesek”. Bár a fal leomlása után előkerültek a szőnyeg alól, az elit akkor is igyekezett ezeket kiirtani. Ma pedig teljesen egyértelmű, hogy olyan gyomlálás zajlik Németországban, amit még a Szovjetunió is megirigyelne. Olyan, hogy német kultúra, például „nem létezik”. Az is „egyértelmű”, hogy az iszlám Németország része.

Most pedig, hogy mindenkinek (az „őslakosoknak” és a bevándorlóknak is) tiszta legyen a kép, itt van a legújabb őrület, ez a berlini múzeum, az úgynevezett Humboldt Forum, melynek egyértelmű üzenete az öngyűlölet sulykolása és a teljes identitásvesztés elérése.

A németek majd 600 millió eurót áldoztak a kulturális létesítmény létrehozására. A helyszín is jelképes: egy, a német és a porosz birodalomban is jelentős szerepet játszott, de a második világháborúban lebombázott, majd az NDK idején lebontott palotát építettek újjá. Az új múzeumnak sugároznia kell a látogatók számára, hogy nyitott a világra és más kultúrákra. Vagyis: ami német, az rossz, hiszen összefügg a birodalmi múlttal, ami viszont nem német, az jó, hiszen a kultúrák sokszínűségét hangsúlyozza.

Míg a múzeum kurátorai tagadják, hogy a migrációs válság, az egyre nagyobb létszámban jelen lévő bevándorlók miatt kellene 180 fokos fordulatot vennie a német kultúrának, a kritikusok azért tudják, hogy „ezek” a dolgok nem csak úgy születnek. Az időzítésről nem is beszélve. A csapból is „toleranciának” kell folynia.

(Figyelő, New York Times)