Mint ismeretes, jelenleg a Yale Egyetem Beinecke Rare Book and Manuscript könyvtárában őrzött kézirat egy olyan illusztrált középkori kódex, amelyet egy ismeretlen szerző jegyzett le valamikor 1404-1438 között Észak-Itáliában.

A kutatók már 600 éve hiába próbálják megfejteni a bizarr képeket tartalmazó könyvet, de a szöveg megfejtése eddig még mindenkin kifogott. A kézirat annak az antikváriumkereskedő, hajdani cárellenes és lengyel forradalmár, Wilfrid Vojnich (1865-1930) nevét viseli, aki 1912-ben fedezte fel a kéziratot a Róma melletti Villa Mondragonéban, ahol akkoriban jezsuita egyetemként működött.

A kézirat a titokzatos szövegek mellett több mint 200 illusztrációt is tartalmaz, amelyek fele gyógynövényeket, a többi pedig gyógyszerészeti, biológiai és csillagászati témákat ábrázol. A képek alapján a tudósok eddig azt feltételezték, hogy a kézirat fő célja a középkori orvoslás titkainak feljegyzése lehetett.

Az oroszországi RAS, Alkalmazott Matematika Intézet matematikusai a kézirat dekódolása során arra a következtetésre jutottak, hogy a Voynich-kéziratot két nyelven írták úgy, hogy a magánhangzókat nem írták le a titkosított szövegben.

A Voynich-kézirat szövegeinek matematikai statisztikai elemzését követően arra a következtetésre jutottak az orosz kódfejtők, hogy a szöveg titkosításának módszere a magánhangzók és a szóközök eltávolítása lehetett.

A kéziratban található betűk és szimbólumok összegyűjtése és a szövegbe való egyesítése után a kutatók úgy találták, hogy a kézzel írott kódex mintegy 60 százaléka angol vagy német nyelven, a maradék egyharmada pedig valamelyik latin vagy újlatin nyelven – olaszul, spanyolul, vagy középkori latinul íródhatott.

A szöveg alapján nem látszik olyan érték, ami miatt érdemes lenni megfejteni a kézirat teljes szövegét. Ezt támasztja alá, hogy például az egyik, már visszafejtett és ábrát is tartalmazó része a kéziratnak amely csupán azt magyarázza el, hogy az évnek melyik részén kell a mákot szaporítani ahhoz, hogy abból ópium legyen előállítható – közölte a kutatás egyik vezetője, Yuri Orlov.

Az orosz szakértők közlése szerint egyébként lehetetlen a teljes szöveget teljes bizonyossággal megfejteni, avagy visszafejteni, mert a magánhangzók hiánya miatt – számtalan, az értelmezés szempontjából fontos esetben is – az egyes szavaknak különböző értelmező megfejtései lehetségesek.

A CIA és az NSA szakemberei is megpróbálták már a múltban megfejteni a kéziratot, ám mindhiába. Legutoljára Gordon Rugg kutató foglalkozott a Voynich-kézirat dekódolásával. Õ végül arra a következtetésre jutott, hogy szerinte a kézirat csakis hamisítvány lehet, mert a benne leírt szövegeknek egész egyszerűen nincs semmilyen értelme.