Rájárt a rúd az orosz középosztályra az utóbbi időben. Nincs több török narancs, vége a napozásnak a török riviérán. Elfelejthetik az olasz prosciuttot és a francia camemberteket is. A pénzük is egyre kevesebbet ér, tavaly óta a rubel mélyrepülése megállíthatatlan.

Az ellendrukkerek abban bíznak, hogy az orosz középosztálynál egyszercsak betelik a pohár, és megelégelik, hogy Putyin az ő kárukra kalandorkodik. Akik erre számítanak, azoknak egyelőre csalódnia kell, legalábbis a CNN beszámolója szerint. A független orosz Levanda közvélemény-kutató mérése szerint Putyin népszerűsége változatlanul 85 és 90 százalék között mozog.

A megkérdezett szakértők szerint leegyszerűsítés azt gondolni, hogy minden a gazdaság körül forog, az oroszok nem fognak az életszínvonal csökkenése miatt fellázadni. A Szovjetunióban ténylegesen akadozott az ellátás, ma viszont nem erről van szó. A szankciók miatt szűkült ugyan a kínálat, de éhezésről és nélkülözésről nincs szó.

Az oroszok saját vezetésük helyett inkább Európát és Amerikát hibáztatják. Ehhez azért a masszívan nyugatellenes, kormányzati propagandát ontó médiának is van némi köze. Az orosz narratíva szerint az egész világ összefogott ellenük, magyarázza Maria Lipman, a George Washington egyetem moszkvai politikai elemzője.

A közvélemény-kutatási eredményekben is tükröződik ez a hangulat: a megkérdezettek 70 százaléka negatívan ítélte meg Amerikát, 60 százalék Európáról is hasonlóan vélekedett.

Amellett, hogy a nyugatot tekintik bűnbaknak, az oroszok egyre büszkébbek saját identitásukra. Sokan érezték úgy, hogy a Szovjetunió összeomlását követő években tévúton járt az ország, Putyinnak viszont sikerült elérnie, hogy Oroszország újra elfoglalja méltó helyét a nemzetközi porondon. A Krím elfoglalása volt az igazi fordulópont, amit sokan a nemzeti nagyság újjászületéseként éltek meg. A Levada fókuszcsoportos kutatása szerint az oroszok így tekintettek a Krímre:

• "Megmutattuk, hogy tökösek vagyunk."
• "Kikényszerítettük, hogy tiszteljenek minket."
• "Ha nem szeretjük minket, legalább féljenek tőlünk."

Putyin nyilvánvalóan arra törekedett, hogy az oroszokban élő birodalmi fantáziákra rájátsszon. Azon viszont még a Kreml is meglepődött, hogy ez milyen jól sikerült. A szíriai intervenció csak tovább erősítette ezt a hatást. A kormányzati média éjjel-nappal az orosz hadsereg sikeres műveleteit sugározza, az emberek pedig bekajálják. A decemberi közvélemény-kutatás szerint:

• az oroszok 85 százaléka kifejezetten büszke az orosz hadseregre
• 68 százalékuk büszke az ország világhatalmi befolyására
• 60 százalékuk pedig úgy gondolja, hogy Oroszország magasabb rendű az országok nagy részénél

A kép nem fekete-fehér, ha a gazdasági teljesítményre terelődik a szó, már nem ilyen elégedettek az oroszok: csak 27 százalék mondta azt, hogy valamennyire is büszke az orosz gazdaságra. Kik lehetnek ebben a 27 százalékban? Például egy újra erőre kapó társadalmi réteg, a hadiipar által foglalkoztatott mérnökök és szakmunkások. A Szovjetunió idején elit rétegnek számítottak, a posztszovjet időszakban viszont teljesen háttérbe szorultak - Putyin pedig újra felemelte őket.