– vázolta fel a szomorú jövőképet egy újonnan megjelent tanulmány, melyet a BioScience című szakfolyóiratban tették közzé.

A kutatás társszerzője, Peter Lindsey szerint a probléma annyira jelentős, mint a klímaváltozás. A biológiai sokszínűség és a nagytestű állatok gyors hanyatlása egyre nagyobb globális kihívást jelent, a probléma megoldása pedig rendkívül sürgető lenne.

Néhány megdöbbentő adat:

Az orvvadászat és az urbanizáció a vadvilág rovására történő szüntelen terjeszkedése megtizedelte a rinocérosz- és elefántpopulációt, még kisebb területekre szorította be a nagymacskákat, és szembefordította az állatok élőhelyének peremén lakó embereket a vadvilággal. A publikációban a kutatók olyan fajokat vizsgáltak, amiket a Természetvédelmi Világszövetség Nemzetközi Vörös Listáján a legveszélyeztetettebb státuszokba sorolnak. A hat kontinensre kiterjedő vizsgálat megállapította, hogy a nagy testű húsevő fajok (azok az élőlények, amelyek testtömege meghaladja a 15 kilogrammot) 59 százaléka, a nagytestű növényevők – például a nyugati gorillák és a szélesszájú orrszarvúk – 60 százaléka tűnhet el a Földről, ha nem tesznek a döntéshozók kritikus lépéseket a fajok megmentésének érdekében.

Van megoldási javaslat, ám az általános érvek eddig sem hatottak:

A nagytestű fajok kihalása nem csupán szimbolikus jelentőséggel bír: komoly hatással van a tápláléklánc alakulására is. A kutatók ezért 13 lépést javasolnak a döntéshozóknak, hogy megmentsék a veszélyeztetett állatfajokat a kipusztulástól. Felhívják a kormányok és a civil szervezetek figyelmét, hogy szüntessék be az élővilágot károsító tevékenységeket, és találjanak módot arra, hogy a szegényebb országok is profitálhassanak a nagytestű fajok jelenlétéből, lendítsék fel turizmusukat a színes vadvilág iránti érdeklődésből.

(Origo, Live Science)