A hagyományos szúnyogok csípésénél nagyobb nyomot hagyó, és hosszabb ideig tartó fájdalommal, elvakarása esetén kisebb vérzéssel is járó csípésekért a szúnyogok egy speciális fajtája, a púposszúnyog a felelős.

Ennek a légyhez hasonló szúnyognak más a csípése, mint az átlagos szúnyogoké, mert bár nem hatol annyira mélyre, mert hajszálerekre utazik, viszont szélesebb sebet hagy maga után, és a szokásosnál fájdalmasabb duzzanatot.

Az utóbbi időben megszaporodtak az orvosi rendelőket a púposszúnyogok csípései miatt felkereső betegek száma. Ami érthető, mivel a szokásos csípésnél nagyobb, sőt sok esetben a kullancscsípéshez hasonló a púposszúnyog által hagyott kokárda formájú csípési duzzanat. 

A szakemberek azt javasolják, hogy minden olyan esetben javasolt a szakorvos felkeresése, amikor valaki olyan csípésnyomot tapasztal, amelynek a duzzanata nem csökken, vagy az idő múlásával terebélyesedik.

A púposszúnyog mibenlétét a 19. században határozta meg egy magyar kutató, dr. Tömösváry Ödön. Azon eset nyomán, amikor Galambóc vára mellett egy gazdaságban haszonállatok pusztultak bele a púposszúnyogok csípésébe, miután azok berepültek a lovak, a marhák orrlyukain, s csípésükkel komoly bevérzéseket, illetve vérszegénységet okoztak.

A rovarok irtásával hivatalból foglalkozó szervezetnek a Magyar Egészségügyi Gázmesterek Egyesületének honlapja szerint a kolumbácsi légy vagy más néven púposszúnyog apró, 1-5,5 mm-es, zömök testű, erősen görbült, púpos hátú, inkább apró légyre, mint szúnyogra emlékeztető fonalascsápú kétszárnyúak.

A szájszervek szúró-szívó vagy szívó típusúak. Csápjuk rövid, 11 ízből áll. A tapogatók hosszabbak a szívókánál. Lábaik rövidek, vaskosak. Szárnyaik rövidek, szélesek, színtelenek, nyugalmi helyzetben egymást keresztezik a potrohon.

Mind a hím, mind a nőstény növényi nektárral táplálkozik, de sok fajnál a nőstény vértáplálékot igényel a peterakáshoz. Elsődlegesen a szarvasmarhák és a lovak vérszívói, legszívesebben az állatok lábain, hasi tájékán, fején és fülein táplálkoznak. Helyenként a baromfiféléket is tömegesen támadják.

Több, mint 1500 fajuk ismert. A hazai fauna alig feltárt, csak kb. 40 faj előfordulása bizonyított; teljes faunánk ennek többszöröse lehet. Hazánkban a leggyakrabban a Boophthora és az Odagmia nemekbe tartozó fajok szúrják meg az embert és a háziállatot.

A Simulium nembe tartozó mintegy 40 fajnak van kiemelt állategészségügyi jelentősége. Humán szempontból legjelentősebb a Simulium damnosum, amely az ember folyóparti vakságát okozó Onchocerca volvulus fonálféreg mikrofiláriáinak vektora.

Csípésük fájdalmas, ödémát okoz, és már néhány példány csípése is komoly nyugtalanságot vált ki az állatokból. Nyálmirigyeik váladéka allergiás bőrreakciót okozhat. Tömeges előfordulásuk esetén szarvasmarháknál csökken a testtömeg-gyarapodás és a tejtermelés. A súlyos anémia és az ún. simulotoxicosis következménye elhullás is lehet.