Toporzékoló óvodáskorunkat régen hátrahagyva kérdezzük a #HISZTIKE íróját, karmesterét és egotripperét: oké, hogy Fekete György neki személyesen nem tetszik, de mit akar azon kívül, hogy álljon le vele vitatkozni a Magyar Művészeti Akadémia elnöke?

S miért álljon le egy köztestület elnöke vitatkozni egy olyan fiúval, aki azt sem tudja megmondani, hogy ő maga milyen minőségben, milyen felhatalmazással a háta mögött akarja a vitát? A gulyásmártonság még kevés a vitához, talán a művészetben is.

Gulyás Márton, e poszt-posztmodern művészetformálás és performansz hazai egotrippere, ám a toporzékoló mamakedvence-stílus sokat levon az élvezeti értékből és a művészeti élményből. A toporzékolás súlyosan károsítja az Ön és környezete katarzisát. Marci becsületére legyen azonban mondva, igazán rátarti csávó, az MMA és Fekete György ellen vívott harca már-már egyszemélyes háború. Ám eddig nem nyert meg egyetlen csatát sem, a háborús győzelem is a csak látóhatáron túl sejlik fel talán.

Bár az is lehet, hogy az egotrip performansz maga az öncél. Talán egy sliccen átlógatott cerkával válna igazán totálissá ez a hadakozás.

Egyszerűbb lenne a Gulyásban jócskán meglévő pöcsfejséget még egyértelműbben vizualizálni, mintegy ráerősítve "az önmaga által sem értett művész a petyhüdt hímtagját lóbálja, csak hogy valaki legalább felfigyeljen rá" fílingre.

Amíg a cerka elő nem kerül, amíg a művészeti katarzis még várat magára, nos, addig fogyasszunk olyan művészeti alkotásokat, melyek anélkül is értékelhetők, hogy beléjük lógna egy toporzékoló óvodás hímtagja.