A túránkat természetesen az M3-ason kezdtük, ha nem ott, akkor a 3-as úton lehet eljutni Borsodba Budapestről. Miskolcig nem álltunk meg, a megyeszékhely legismertebb látnivalóit senkinek sem kell bemutatni, Diósgyőr, barlangfürdő és Lillafüred.

Miskolctól a Sajó völgyén át mentünk tovább a 27-es főútig, ez ipari jellegéből fakadóan nem egy szép környék. Edelény már érdekesebb, van egy szép kastély a központjában. A városból Abod felé tértünk le, onnan már festő tájakon vezetett az út.

Az abodi bekötőút elején található földút, ami egy Szendrőládhoz tartozó kastélyhoz vezet, ami kiváló hely esküvőkre.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Fotó: Kozma Zsuzsi

Így fest Abod az oda vezető útról.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Abod után Galvács következik, ez egy nagyon kis falu, ráadásul Abod felől nagyon rossz úton érhető el. Utána visszatértünk a 27-es főútra Szendrőnél, Szalonnánál pedig letértünk róla, hogy eljussunk a Rakacai-víztározóhoz.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Fotó: Kozma Zsuzsi

A víztározónál sajnos esett az eső, így rövid ideig élveztük a panorámát, fürödni úgyis hideg lett volna... A 27-esre visszatérve észak felé mentünk tovább, Perkupa volt a következő megálló.

Perkupa a Galyaság központja, szép fekvésű falu.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Perkupa központjában ez a Mikiegér csábítja a vendégeket a jégbüfébe. Mögötte, a buszmegállónál a Barátom büfé található.

Fotó: Kozma Zsuzsi

480 forintért vettem ezt a sajtburgert, minőségre simán verte bármelyik aluljárós budapesti hamburgert, és olcsóbb is volt.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Perkupa után nem sokkal letértünk a 27-es útról, és elindultunk nyugat felé.

Szin és Szinpetri között találtuk ezt a gólyát egy elhagyott focipályán.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Szinpetri határában látható ez a hatalmas foltos szalamandra, ami egy védett állat és főleg errefelé fordul elő az országban.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Szinpetri után betértünk Tornakápolnára. A falu érdekessége, hogy őslakosa szinte már nincs is, legfeljebb egy-két idősebb ember. Viszont, a gyönyörű fekvésének hála, a falu nem halt ki, hanem a népessége növekszik. Miskolcról, Budapestről, sőt, Kassáról is költöztek már ki ide nyugalomra vágyó lakók, így már húsznál is többen élnek ott. Tornakápolnára egyébként több mint húsz éve nem jár busz.

A háttérben látszik a kápolna, amiről a nevét kapta a falu.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Tornakápolna zsákfalu, viszont közel fekszik az Aggteleki Nemzeti parkhoz. Jósvafőt és Aggteleket talán nem kell bemutatni senkinek, a megye legismertebb helyei közé tartozik a barlang és a környéke.

Aggtelek látképe.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Aggtelek után Ragály felé mentünk tovább, ahol elágazik az út. Ózd vagy Kazincbarcika felé lehet továbbmenni, mindkét irányba el lehet jutni Budapestre. A Volánbusz járatai amúgy Ózd felé mennek, mi viszont Kazincbarcika-Miskolc útvonalon tértünk vissza a fővárosba.

Csodálatos kocsma Ragályon, ahol a betérő fiatalok mindenkivel lejattolnak, még velünk, idegenekkel is.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Az út végén Ragályon betértünk a Hangulat sörözőbe, ahol hamburger helyett gyrost ajánlottak készlethiány miatt. Összességében érdekes ízélményben lehetett részünk, a kapros, csirkemelles, paradicsomos pita társaságában

Fotó: Kozma Zsuzsi

Kazincbarcika környékén már nem álltunk meg, bár érdekes, ahogy az ipari táj találkozik a szép környezettel, de az időjárás annyira nem kedvezett volna a nézelődésnek.

Ami biztos, hogy Borsodba még visszatérünk, és mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy menjen kirándulni a megyébe!