Az Oroszország csendes-óceáni flottája által kiadott tájékoztatás szerint a MiG–31-es elfogó vadászgép által megsemmisített rakétát az Okhotsk-tenger vízterületéről indították el, amely aztán több mint 12 kilométeres tengerszint feletti magasságban repült, a hangsebesség háromszorosát elérő sebességgel (Mach 3-as sebességgel).

Ez a sikeres gyakorlat – amennyiben valódi katonai képesség meglétét bizonyítja, akkor – nagy jelentőséggel bírhat a nukleáris nagyhatalmak közötti kölcsönös elrettentés vonatkozásában, mert azt jelenti, hogy Oroszország légiereje képes a NATO és az USA taktikai atomfegyver arzenáljának a többségét kitevő több ezer darab cirkáló és robotrepülőgép semlegesítésére, még a területét érő megelőző atomcsapás esetében is. 

Egymás kölcsönös elrettentése, a világbéke zálogát jelenti az atomhatalmak vonatkozásában. Ha egymás megelőző atomcsapásai estében is képesek az atomhatalmak egymás támadó eszközeit – az elfogadható járulékos veszteségnél nagyobb mértékben – megsemmisíteni, akkor nincs értelme egymás ellen támadást indítaniuk. 

A kölcsönös elrettentés és a MiG–31-esek közötti másik összefüggés az, hogy az év elején bejelentett sikeres fegyvertesztek és gyakorlatok alapján ez a nagy sebességű és nagy magasságban harcolni képes vadászrepülőgép képes szállítani akár négy nagy hatótávolságú R–33-as rakétát és négy rövid hatótávolságú R–77-es rakétát.

Ezzel a fegyverzettel pedig a MiG–31-es képes földközeli röppályájú műholdak megsemmisítésére.  

A modern harcászatban a műholdas navigációs rendszerek műholdjainak a megsemmisítése stratégiai fontosságú, első lépése lett minden nagyhatalmak között kitörő esetleges konfliktusnak.

Alapvetően azért, mert a nagyhatalmak cirkálórakétái, a robotrepülők döntő többsége az amerikai GPS vagy az orosz Glonassz műholdas navigációs rendszerek működésére épül. A jelenlegi katonai alkalmazások – így az atomcsapások eszközeinek is – egy jelentős része nem működik, ha a katonai műholdak rendszere nem támogatja őket.