A magyar emberek megtanulhatták, hogy a balliberális, kozmopolita erők már többször próbálkoztak – nem ritkán külső segítséggel – megvezetni a nemzetet; 1948-ban a demokratikus alapelveket lábbal tipró puccsszerű kommunista hatalomátvétel vagy éppen 2006-ban a konzumbolsevikok választási hazugságai által kicsikart győzelem jó példaként szolgálhat erre. Csak a mecénások változnak, a XX. században a Szovjetunió volt a Nagy Testvér, most pedig Dzsordzsi bácsi az. 

Így persze nem felróható, ha eleve gyanakvással, bizalmatlanul tekintünk minden újabb kísérletükre, legyen az nagyszabású vagy éppen szerényebb akció.

Vélhetőleg az utóbbiba sorolható az egyébként a köznyelvben a Soros-hálózathoz tartózónak vélt egyik szervezet párttá alakulásának története, amely általuk előadottan a jogszabályok nyilvánvaló megkerülésének szemérmetlen szándékán túl azt a jelentéstartalmat is hordozza, hogy a megváltozott jogszabályi környezetben nem éri meg (ál)civil keretek között Magyarországon a többség akarata ellenére bevándorlásszervezést folytatni. Hiszen az Éjjeli Őrség egyik alapítója – aki elárulta, hogy Soros György célja a tőkemaximalizálás és a politikai befolyásszerzés (ezt eddig is tudtuk..) –, amikor átsétált a menekültekkel zsúfolt Keleti pályaudvaron úgy érezte, valamit tennie kell. Ezt olvashatjuk a formálódó pártkezdemény honlapján. Úgy tűnik azonban, hogy ezt a tevékenységet magasabb szintre emelve nem kívánnak az érintettek a bevándorlási különadó által hozzájárulni a migráció már eddig is magas hazai költségeihez, így kihasználják azt a jogi lehetőséget, hogy nem lehet a különadó alanya párt vagy éppen pártalapítvány. 

Megjegyzendő azonban, hogy nemcsak adó-, hanem büntetőjogi következményekkel is szembe kell nézzen az, aki nem megengedett bevándorlásszervezést folytat hazánkban a Stop Soros törvénycsomag elfogadása óta, ami szintén kihívások elé állíthatja az Éjjeli Őrség tagjait. Az szintén problémát jelenthet, hogy párt vagyoni hozzájárulást külföldi szervezettől és nem magyar állampolgártól nem fogadhat el. Ugyanez vonatkozik a névtelen adományokra is.

Magyarországon a pártalapítás 1989 óta egységes és változatlan keretek között zajlik, röviden 10 fő egybehangzó akaratnyilatkozata és bírósági jóváhagyás kell hozzá. Ez utóbbi azonban nem automatikus, volt olyan eset, hogy az általános erkölcsi elvek sérelme, a joggal való visszaélés érdemi fennállta vagy éppen olyan szempont alapján hiúsult meg a bejegyzés, hogy az „méltatlan asszociációkra” adott volna alapot, azaz a pártalapítás társadalmi üzente káros folyamatokat generálhatott volna. (Jelen esetben az, hogy alapítson mindenki pártot, aki ilyen vagy olyan módon, de ki akar bújni a közterhek megfizetése alól.)

Soros György spekulánstól és a híveitől egyébként közismerten nem áll távol ez a fajta ügyeskedés. A milliárdos Magyarországon állomásozó ügynökszervezetei rövid távon rendre kihasználják (a gazdasági kifejezés szerinti shortolás értelmében kölcsönveszik) a magyar jogállamiság nyújtotta lehetőségeket, hogy aztán, ha már nem szolgálja céljaikat, elengedjék és új nyerészkedési pozíciókat keressenek. Így alakulhatott ki hazánkban egy külföldről finanszírozott, virágzó rászorulóbiznisz, migránsbiznisz és diplomabiznisz és úgy tűnik újabban felmerülhet a pártalapítási biznisz lehetősége is.

Ahhoz, hogy ezt a folyamatot megállíthassuk, és ezt az intézményesített csalássorozatot visszaszorítsuk, még sok feladat áll előttünk. Ennek része lehet egy deklarált jogkikerülés bírósági döntés általi megakadályozása.