Az összesítés szerint az általános iskolás és gimnazista tanulók 3,6 százaléka, mintegy 50 ezer diák nem ment hétfőn suliba. Persze nem mellékes az sem, hogy sok nebuló nem a köznevelési rendszer, hanem az influenza elleni küzdelem miatt maradt távol az iskolapadtól.

A véleménynyilvánítás, a szabad szólás joga mindenkit megillet. Ezt a jogot nem lehet és nem is kell elvitatni senkitől. Korunk egyik nagy vívmánya ez. Mindenki azt mond, amit akar, és azt tesz, amit akar, pontosan addig a pontig, amíg nem sért másokat, vagy a közösség jogszabályait. 

Az Európai Unió országaiban, így Magyarországon és a világ számos más pontján is a gyermekek – a jog szerint – 14 éves korukig cselekvőképtelenek, 14 és 18 között korlátozottan cselekvőképesek. A fő szabály szerint a gyermek akkor válik nagykorúvá, ha betölti a 18. életévét. Onnantól lesz választó és választható, onnantól kezdve kapcsolódhat be a közügyek intézésébe.

Félreértés ne essék, ezek a szabályok nem a felnőtt társadalmat, hanem a gyerekeket védik. Egyszerűen azért, mert a gyermekek értékítélete, jártassága, világképe, önállósága addigra szilárdul meg és éri el azt a szintet, ami lehetővé teszi a megfontolt, felelős döntéseket.

Éppen ezért érthetetlen, hogy néhány ezer szülő miért készteti politikai cselekvésre a gyermekét (vö. Nem leszek suliban). Egy hat-nyolc-tízéves mennyit ért meg abból, hogy le kell rombolni a KLIK-et? Mennyit ért meg abból, hogy ma reggel anyu kockás inget adott rám, hogy ezzel tiltakozzak a köznevelési rendszer ellen?

Nem. Ez nem a gyermekeink érdekeit szolgálja. Ez a szülő projekciója. A balhét nem a gyerekekkel kell elvitetni.

Ha tanárok nem értenek egyet a köznevelés rendszerével, tüntessenek, tiltakozzanak és minden törvényes eszközt vessenek be. Mert ehhez joguk van. Ha a szülők nem értenek egyet a köznevelés rendszerével, tüntessenek, tiltakozzanak és minden törvényes eszközt vessenek be. Mert ehhez joguk van. De a gyerekeket hagyják ki ebből a játszmából, mert a gyerekeket politikai cselekvésre késztetni nincs joguk.