Az önkény vége

Az elmúlt évek folyamán a Twitter egyre inkább a szólásszabadságot korlátozó progresszív véleménybuborékra kezdett el hasonlítani annak következtében, hogy önkényes alapon konzervatív felhasználók tömegeit kezdte el kitiltani platformjáról a „közösségi elvek megsértése” miatt. Meghan Murphy újságírót például azért tiltották le 2019 februárjában, amiért posztjában úgy fogalmazott, hogy „a nők nem férfiak”, de a Fair Play for Women nevű nőjogi szervezet igazgatója, Martha Lane Fox is arról számolt be, hogy a transzideológia veszélyes dogmája ellen felszólaló nőket szisztematikusan tiltja le a Twitter.

Az abszurditás végső fokát az jelentette, amikor Donald Trump korábbi amerikai elnököt végleg letiltotta a platform „gyűlöletkeltésért”, míg az iszlamista tálibok szóvivői (Suhail Shaehee és Zabihullah Mujahid) mind a mai napig szabadon oszthatják meg véleményüket. Egyébként Trump letiltása ellen olyan, a haladó szellemű baloldaliak által nagyra becsült személyek is felszólaltak, mint Angela Merkel korábbi német kancellár, Věra Jourová, az Európai Bizottság alelnöke, vagy Alekszej Navalnij, orosz ellenzéki politikus.

(Photo by Jakub Porzycki / NurPhoto / NurPhoto via AFP)

Jim Banks, amerikai kongresszusi képviselő szerint a helyzet egyértelmű: a republikánusok egyenlőtlen terepen kénytelenek küzdeni 2016 óta, amely helyzet Biden elnök beiktatása után tovább romlott.

– fogalmazott, amivel nehéz nem egyetérteni.

Ezt támasztja alá, hogy amikor április közepén még csak felröppent annak híre, hogy Elon Musk ajánlatot tesz a Twitter megvételére, Mary Anne Marsh, demokrata párti politikai elemző úgy vélekedett, hogy „közeledve a 2022-es és 2024-es választásokhoz, nem véletlen ez az ajánlat. Ez veszélyt jelent a demokráciánkra nézve”.

Egyenlőbb feltételek

Baloldali politikai elemzők mellett egyébként nemcsak a fősodratú médiumok tucatjai, hanem celebek és véleményvezérek is azzal fenyegetőznek, hogy „elhagyják a Twittert”, amiért Musk – politikai hovatartozástól függetlenül – kiegyenlítettebb viszonyokat kíván teremteni a platformon. Erre segít rá, hogy összehangolt médiatámadás keretében a The Atlantic-tól kezdve a Vox-on át egészen a Guardian-ig sorjáznak – hosszan lehetne még sorolni – azok a cikkek, amelyek szerint többek között „most végleg vége a szólásszabadságnak, és ellepik a platformot a dezinformációkat megosztó, fehér felsőbbrendűséget hirdető ultranacionalisták”.

A szemmel láthatóan abszurd felháborodás már csak azért is komolytalan, mert Musk egyébként még konzervatívnak se vallja magát. Saját bevallása szerint „szociálisan liberális, fiskálisan konzervatív, ezáltal félig demokrata és félig republikánus”, regisztráltan független párthovatartozású. Mindez egyébként azt bizonyítja, hogy a progresszívok évtizedeken át tartó pozíciófoglalás által sikerrel érték el, hogy az akadémiai szféra, a filmipar, a Szilícium-völgy és a multinacionális vállalatok is az ő narratívájukat képviselje, és ezáltal olyannyira balra tolták a közbeszédet, (például az LMBTQ-ügyek, a migráció, vagy a gender-elméletek terén), hogy nem veszik észre saját radikalizmusukat. Éppen ezért sérelmezik, hogy a közösségi médiában szürrealitásba forduló felépített párhuzamos valóságuk léket kapott azáltal, hogy az általuk radikálisnak titulált, ám valójában józanul és mérsékelten gondolkodó személyek a jövőben élhetnek a szólásszabadság jogával a Twitteren.