Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Németország hátra megy, nem előre

Biró András, a XXI. Század Intézet kutatója

2022.01.07. 12:40

Az új német kormány a migráció legalizálásában látja az ország gazdasági és demográfiai kihívásainak megoldását, ami azonban hiú ábrándnak bizonyul. Valójában az olcsó munkaerő iránti profitéhség egy sor olyan gazdasági–társadalmi problémát okoz, amelyek nemcsak Németország versenyképességét veszélyeztetik, hanem a terrorfenyegetettséget is fokozzák.

 

Ideologizált ballépések

Általánosságban elmondható, hogy a migráció támogatói két fő érvet vonultatnak fel társadalom-mérnökösködő tevékenységük ideologizálására. Az egyik a marxista és posztkolonista szellemben fogant humanitárius segítségnyújtás szükségességét hangoztatja azon emberek számára, akik „szerencsétlen módon” Európán kívül születtek, valamint évszázadokon keresztül nyomták el és fosztották ki őket a gyarmatosító nyugati hatalmak, és mindezekből fakadóan Európának morális kötelessége befogadni őket. A másik fő érv a neoliberalizmus ideológiájára támaszkodva pusztán az olcsó munkaerő iránti profitéhség céljával tekint a kulturálisan idegen lakosság importálására, a társadalmi következmények (szociális kohézió felbomlása, párhuzamos társadalmak kialakulása, vallási radikalizmus elburjánzása a gettókban, folyamatos terrorfenyegetettség, importált konfliktusok) nem foglalkoztatják. Ez a két, egymás mellett párhuzamosan évtizedeken át létező narratíva végül a globalizmusban öltött közös testet. Napjainkban a haladás zászlóvivői szerint a sokszínűség doktrínája nemcsak a túlzottan homogén társadalmak felhígítására jelent megoldást, hanem a munkaerőpiaci, és bizony a demográfiai problémákra is. Mindennek tökéletes iskolapéldájává vált Németország, ahol az új baloldali kormány a migráció legalizálásával akarja egy csapásra megoldani az országot érő gazdasági–demográfiai kihívásokat, amit természetesen a jóemberkedés ideológiai mázával is leönt.

Rendszeresen hangoztatott érv, amit a német Szövetségi Munkaügyi Ügynökség becslései is alátámasztanak, hogy Németországnak évente 400 ezer bevándorlóra lenne szüksége ahhoz, hogy az elöregedő társadalom következtében a munkaerőpiacon keletkezett lyukakat képes legyen betömni.

(Photo by EyePress News / EyePress via AFP)

Egy gondolatkísérlet erejéig érdemes lenne azon elmorfondírozni, hogy Németország gondját majdnem 10 évre önmagában az megoldaná, ha az Európán kívüli, kulturális feszültségeket okozó, képzetlen migránsok helyett a 15 százalékos munkanélküliségi rátával rendelkező Spanyolországból importálnák azt a közel három és fél millió embert, akiknek nincsen munkája. Természetesen más, az európai kultúrkörből (mondjuk a posztszovjet térségből) származó munkások importálásával is lehetne eszközölni a munkaerőhiányt, ráadásul egy évtized alatt le lehetne fektetni egy, a magyarhoz hasonló családtámogatási rendszer alapjait is, amely folyamatosan kitermelné a munkások következő generációját. Arról nem is beszélve, hogy az is hosszú éveket vesz igénybe, mire egy Afrikából vagy Ázsiából érkezett bevándorló elsajátítja a nyelvet és megfelelő (szak)képzést kap, és a német gazdaság számára profitot hajt, és nem terhet jelent.

Az idegen kultúrájú migránsok betelepítése ráadásul egy ördögi kört is eredményez, hiszen a nyugatiak rendre elfeledkeznek arról az alapvető biológiai tényről, hogy egyszer a migránsok is megöregednek.

Ezáltal folyamatosan bevándorlóimportra kényszerül az ország, amely több szempontból is fenntarthatatlan hosszútávon.

A haladás zsákutcája

Németország természetes szaporodási rátája 1,54 arányszám körül alakul, – ami egyébként megegyezik Magyarországéval – azonban ezt a számot jelentősen árnyalja, hogy a muszlim családok átlagosan 2,0–2,5 gyereket vállalnak az országban, ami által egyre nagyobb részét alkotják a társadalomnak. Ez a népesedési modell azonban egyáltalán nem fenntartható, mivel az (általában) képzetlen muszlim szülők társadalmi státuszát többed-generációs gyermekeik is öröklik, amely kiegészülve a hiányos nyelvi képességekkel jelentősen szűkíti mozgásterüket a munkaerőpiacon is. Erre a veszélyre egyébként az egykori szociáldemokrata képviselő Thilo Sarrazin is figyelmeztetett Németország megszünteti önmagát (Hogyan tesszük kockára országunkat?) című könyvében, amiért a progresszív tolerancia szellemének megfelelően boszorkányüldözésnek tettek ki, és addig nem nyugodtak, amíg nem száműzték a pártból. Sarrazin tényekkel és adatokkal alátámasztva festett elborzasztó képet arról, hogy a magasan képzett német őshonos lakosság alacsony, míg az alulképzett muszlim bevándorlók magas termékenységi rátája nemcsak jelentősen átalakítja a társadalmat, hanem az ország sikerét és prosperitását is veszélyezteti. Az elmúlt évek tapasztalatai pedig azt is világossá tették, hogy a magas termékenységi rátával rendelkező muszlimok az egyre növekvő társadalmi súlyukból adódóan az integrációt is egyre inkább elutasítják, ami konzerválja a párhuzamos társadalmakat is.

Az integráció elutasítása egyébként tetten érhető a Németországba 2015 óta érkezett bevándorlók és menekültek körében is. A Frankfurter Allgemeiner Zeitung 2015 óta gyakorlatilag minden évben beszámol arról, hogy a nyelvtanfolyamokon résztvevő migránsok fele megbukik az alapfokú B1-es szintű vizsgán.

Mindezt úgy, hogy a német állam több százórás felkészítő tanfolyamot biztosít számukra, és évente több mint 600 millió eurónyi összeget öl bele csak a nyelvtanítási projektbe.

Photo: Nicolas Armer/dpa (Photo by Nicolas Armer / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP)

Az is beszédes, hogy a Deutschlandfunknak nyilatkozó némettanár, Christiane Carstensen szerint hiába vesznek részt több hónapon körülbelül 400 nyelvórán a migránsok, a tapasztalatok azt mutatják, hogy 15 „tanulóból” mindössze egy vagy két személy teljesíti sikeresen a kurzus végi vizsgát. Meglátása szerint emögött főképp az elavult állami integrációs stratégia, valamint a megkövetelt tesztek hibás kidolgozottsága áll, azonban a némettanár megfeledkezik az egyének felelősségéről a kérdésben. A társadalomtudósok körében konszenzus van afelől, hogy az integráció kétoldalú interakciót igényel: egyrészt az állam részéről kell megteremteni a megfelelő feltételeket, másrészről viszont a bevándorlóknak is kellő akarattal és eltökéltséggel, valamint integrációs hajlandósságal kell rendelkezniük. És miután a muszlimok által kialakított no-go zónák léteznek, – ahogyan azt Angela Merkel is kelletlenül elismerte 2018-ban – ennek következtében a német nyelv ismerete is leértékelődik és megszűnik feltételnek lenni a németországi boldoguláshoz.

A párhuzamos társadalmak „becsontosodásának” egy másik fontos alkotóeleme a családegyesítések általi kiskapuk kihasználása, aminek mértéket jól mutatja, hogy a Németország által hivatalosan befogadott 1,3 millió menekült mellett 2015 és 2017 között egy 600 ezres tömeg is érkezett az országba különböző jogcímek alatt. Speidl Bianka orientalista, a Migráció mint kockázat – Kihívások és ellenálló képesség című 2021-es könyvében részletesen mutatja be azokat a szintén tízezres méreteket öltő legálisnak álcázott, ám valójában illegális módszereket, (többek között az ál, fiktív-és humanitárius házasságokat sorolja ide) amelyek által megállíthatatlanul érkeznek különösen Németországba és Franciaországba a bevándorlók.

Az orientalista arra is felhívja a figyelmet, hogy a jelenlegi tendenciák mentén az elkövetkező évtizedben egy millió ember érkezhet Németországba a családegyesítés égisze alatt.

Németország a németeké?

A tömeges muszlim bevándorlás nemcsak a német társadalmat, hanem az ország kultúráját is egyre inkább átalakítja. Ennek kapcsán érdemes megemlíteni Bassam Tibi, szíriai származású politológus gondolatait, aki egyébként a méltatlanul kevéssé ismert euro-iszlám elméletének szellemi atyja is. Noha Tibit nehezen lehet radikális jobboldalisággal vádolni, ám a szakértő már 1998-ban az Europa ohne Identität (Identitásnélküli Európa) című művében javaslatot tett egy Leitkultur bevezetésére, amit leginkább vezető kultúraként lehet lefordítani. Tibi szerint az európai muszlimoknak négy alapvetést kell elfogadniuk: 1) az állam és az egyház elválasztását, vagyis a szekularizmust, amelyet a demokráciapárti muszlimoknak is védelmeznie kell, 2) az emberi jogok védelmét, amely magába foglalja a vallásszabadságot is, 3) a demokratikus pluralizmust, vagyis azt a tényt, hogy az iszlám vallás csak egy a sok közül, nem jobb és nem véglegesebb más vallásoknál, ezért a muszlimoknak fel kell adniuk a hittérítést (dawa-t), 4) A társadalom önszerveződését, a fennálló társadalmi–kulturális normák tiszteletben tartását.

Tibi szerint amennyiben a felsoroltak nem teljesülnek, akkor a muszlimok gettósodása tovább folytatódik, amiből pusztán a militáns iszlamizmus fog profitálni, és az erőszakos cselekedetek száma tovább fog nőni. Ezt jól mutatja, hogy 2013 óta 17 (rész)sikerrel végrehajtott terrortámadásra került sor Németországban, míg 7 támadást a hatóságok sikerrel akadályoztak meg. Az is beszédes, hogy Hans-Georg Maaßen, a német alkotmányvédelmi hivatal (Verfassungsschutz) volt vezetője szerint jelenleg körülbelül 30 ezer (számontartott) iszlamista van Németországban, akik közül a 12 ezres létszámú szalafiták erőszakkal is megváltoztatnák Németország berendezkedését. Az iszlám radikalizmus terjedését kellően szemlélteti, hogy Maaßen szerint 2012-ben mindössze 3800 főre volt tehető az erőszakra hajló szalafiták száma.

(Photo by SEBASTIAN WILLNOW / dpa-Zentralbild / dpa Picture-Alliance via AFP)

Vagyis a mai német valóság rávilágít arra, hogy minden pontosan úgy történik, ahogyan Tibi 15 évvel ezelőtt megjósolta.

Mindennek fényében érdemes kontrasztba állítani, hogy az új német kormányban az integrációs minisztériumot megszerző zöldbaloldal hogyan vélekedik a kérdésről. A német „zöldek” által néhány éve kiadott „sokszínűségi statútum” már rögzítette, hogy a párt „határozottan ellenez egy domináns kultúrát, amely egy bizonyos életmódot akar diktálni az embereknek”. Helyette egy olyat képzel el, ahol az elfogadás, a sokszínűség, az LMBTQI-jogok, az iszlám és a nyitott társadalom is Németországhoz tartozik.

Vagyis a „zöldek” a társadalmi kohézió felbomlását elősegítő sokszínűséget propagálják, ám azzal már cseppet sem foglalkoznak, hogy ez a hozzáállás nemcsak a párhuzamos társadalmakat is betonozza be, hanem a gettókban terjedő vallási radikalizmusnak is szabad utat enged.

Ez a hozzáállás egyébként nem meglepő, miután – a hivatalos felmérések szerint is – több mint 5,5 millió muszlim él Németországban, ezért miközben a pártok között is éles verseny folyik szavazataik megszerzéséért, egyben a muszlim szavazók foglyaivá is váltak. Ezt a jelenséget Békés Márton szavaival lehet leginkább jellemezni: „törököt fogtam, nem ereszt”.

Noha azt egyre kevesebben tagadják, hogy az európai muszlim gettókban szocializálódó egyének nagyobb eséllyel jelentenek terrorveszélyt, ám a progresszív véleménybuborékban élők az esetleges terrortámadás következtében bekövetkezett veszteségeket elhanyagolhatónak tartják a bevándorlásból származó anyagi haszon mellett.

Ez a hozzáállás egyébként kellően tükrözi azt a végtelenül nihilista és materialista nyugati szemléletet, amely a multikulturalizmus oltárán képes beárazni az emberi életet is.

Jól látszik tehát, hogy Németország strukturális problémákkal küzd, amelyekre a bevándorlás ösztönzése továbbra sem megoldásként hat, hanem a problémák eszkalálódásához járul hozzá. Ráadásul az eddigi tapasztalatok alapján az új baloldali kormány inkább a német kultúra felszámolásán munkálkodik, ahelyett, hogy a migráció helyett alternatív megoldási kísérleteket keresne az országot ért kihívásokra.

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

Megjelent a Twitter-iratok második része, feketelisták készültek bizonyos felhasználókról

Megjelent a Twitter-iratok második része, feketelisták készültek bizonyos felhasználókról

A Twitter „feketelistákat” készített bizonyos, kritikus véleményeket megfogalmazó felhasználókról – ez derült ki a közösségi médium korábbi vezetése idején követett gyakorlatról csütörtökön este nyilvánosságra hozott újabb belső üzenetváltásokból.

Az amerikai kongresszus végső jóváhagyást adott az azonos neműek házasságának védelméről szóló törvényhez

Az amerikai képviselőház csütörtökön végszavazáson is megerősítette az azonos neműek házasságának védelméről szóló törvényt, amelyet azért kezdeményezett a Demokrata Párt, mert attól tartottak, hogy az alkotmánybíróság szerepét betöltő amerikai legfelsőbb bíróság eltörölheti az ilyen házasságokat országszerte legalizáló 2015-ös döntést.  

„Aki feladja a béke iránti erőfeszítéseket, az a történelem rossz oldalára fog kerülni”

Magyarországnak ugyanúgy ki kell tartania most a békeerőfeszítések mellett, ahogy kitartott a kerítés, az oltás és a munkahelyek megvédése mellett, azokért is támadtak, de a végén kiderült, hogy nekünk volt igazunk – közölte a tárca tájékoztatása szerint Szijjártó Péter csütörtökön Budapesten, miután átvette a Civil Összefogás Fórum (CÖF) – Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) Szellemi Honvédő díját.

Soros ügyészeket pénzel, Ronaldo haza akart utazni

Soros ügyészeket pénzel, Ronaldo haza akart utazni

Halász János pedig ÁSZ-vizsgálatot kezdeményez a dollárbaloldallal szemben.

Egy újabb könyv, amely a transzneműséget népszerűsíti a fiatal lányoknak

„Ha még nem mentél át a pubertáson, az orvos felajánlhat olyan gyógyszert, amely késlelteti a tested változásait, így több időd lesz elgondolkodni a nemi identitásodon” – írja a könyv egyik részlete.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére