A XXI. Század Intézet honlapjának beszámolója szerint G. Fodor Gábor, politikai filozófus, az intézet stratégiai igazgatója azzal kezdte a beszélgetést, hogy meglátása szerint csekély számú olyan irodalom van, amit az „igazságkönyv” kategóriába lehetne besorolni, ám ez a kötet kétségkívül ebbe a halmazba tartozik. Schmidt Mária legújabb könyve olyan, mint egy sebészkés: hideg és mélyre hatol, éppen ezért fáj is, amit állít. Nem Oroszországról vagy Ukrajnáról szól, hanem az Egyesült Államokról, annak természetéről, politikájáról és érdekeiről, ami nemcsak Európa, hanem a világrend sorsát is befolyásolja. Mindennek következtében pedig okkal merül fel a kérdés, hogy Európának osztottak-e a lapot ebben a konfliktusban?

Schmidt Mária, Széchenyi-díjas történészprofesszor szerint mindenről, ami most történik, Washingtonban döntenek, amiről aztán a világ országai határoznak, hogy végrehajtják-e ezeket a direktívákat, vagy külön úton próbálják meg érvényesíteni érdekeiket. Egyfajta holisztikus látásmódot alkalmazva úgy értékelte a jelenlegi háborús konfliktust, hogy a Joe Biden vezette amerikai kormányzat más eszközökkel folytatja ugyanazt a stratégiát Kínával szemben, amelyet Donald Trump hirdetett meg még elnöksége alatt. Hangsúlyozta, hogy Vlagyimir Putyin felült a provokációnak és egy felelőtlen háborús agressziót indított Ukrajna ellen, ami által a regnáló amerikai vezetés Oroszországon keresztül Európával is képes leszámolni, ám ezek csak előkészületek a Kínával való jövőbeli összecsapásra. Éppen ezért nem meglepő, hogy ebben a konfliktusban Európának „nem osztottak lapot”, amit tovább súlyosbít, hogy az Európai Unió, valamint az európai hatalmak vezetői olyan politikát folytatnak, ami nem Európa érdekeit szolgálja – fogalmazott.

Békés Márton, történész, a XXI. Század Intézet igazgatója úgy vélekedett, hogy a könyv mély és rétegzett formában von mérleget az elmúlt hét hónap geo- és történetpolitikai eseményeit illetően. A legfelső és – ezáltal legláthatóbb – réteg szintjén egy szláv háború zajlik a posztszovjet térségen belül, a második réteg már kissé elrejti, hogy egy Ukrajna területén zajló proxy-háborúról van szó, amiben az Egyesült Államok és Kína is részt vesz, míg a harmadik – szinte alig látható – réteg rávilágít arra, hogy egy 21. századi energiaháború kellős közepén vagyunk.

Mindebből pedig az is kiolvasható, hogy az Egyesült Államok az elmúlt húsz év folyamán mindig ott alakított ki háborús gócpontokat (Koszovó, Afganisztán, Ukrajna), ahol az USA új energiarezsimjének háromszögelési pontjai találhatók.

A könyv szerzője ennek kapcsán megjegyezte, hogy a történelem folyamán minden háború az erőforrásokért folyt, ami jelen helyzetben azt jelenti, hogy miután Kína nem rendelkezik saját nyersanyagforrással, és ezáltal importra szorul, az Egyesült Államok – teljesen logikus stratégiai – célja, hogy elzárja az ázsiai szuperhatalmat az erőforrásoktól. Ebbe a logikába illeszthető, hogy Washington korlátozná Kína hozzáférését az orosz energiaforrásokhoz, valamint az is, hogy az USA Kongresszusa egy olyan új törvényt fogadott el, amely betiltja a chipekkel való kereskedést Kína irányába, ezzel is megakadályozva, hogy Peking utol tudja érni Washingtont ezen a területen.

Miután a chipek 90 százaléka Tajvanról származik, rögtön érthetővé válik, hogy miért olyan fontos a szigetország az Egyesült Államok számára – emelte ki Schmidt Mária.