Hétfőn Marokkóban tárgyalták az ENSZ 33 oldalas, 23 célkitűzést tartalmazó migrációs csomagját (The Global Compact for Safety, Orderly and Regular Migration).

Ez az első ENSZ-dokumentum, amely globálisan foglalkozik a migráció kérdéskörével. A csomag a 2015-ös bevándorlási válságra adott reakció, és mint ilyen, "a migrációról szóló közös, egyesített megoldást kínálja, amely a felelősség megosztásán" alapul. Legalábbis elméletben.

A gyakorlatban ugyanis az ENSZ, bár az egységet és az összetartást hangsúlyozza, épp ellenkező hatást ér el.

Legutóbb Belgiumban okozott kormányválságot az ENSZ dokumentuma, Charles Michel miniszterelnök ugyanis kisebbségi kormánnyal kénytelen folytatni az ország irányítását, miután az Új Flamand Szövetség (NVA) a migrációs csomag okozta viták miatt vasárnap tiltakozásul kilépett a koalícióból.

Arról már korábbi összefoglalónkban írtunk, hogy az ENSZ azon terve, hogy alapvető emberi jogként ismerje el a migrációt, egyre több országból vált ki nemtetszést. A legelső ilyen nemzet az Egyesült Államok volt, amely még tavaly decemberben jelezte azon szándékát, hogy a bevándorlásra vonatkozó döntéseket az USA szeretné maga meghozni.

Az ellenzők táborába aztán csatlakozott hazánk, majd Magyarországot Ausztrália, Ausztria, Csehország és Lengyelország is követte. A tiltakozókhoz pedig azóta még többen csatlakoztak, így már Olaszország, Svájc, Bulgária, Szlovákia és Izrael sem írta alá hétfőn az ENSZ paktumát.

És miért is állna globális egyetértés a csomag mögött?

Ez pedig rögtön érthetővé válik, amikor megértjük, milyen álláspontokkal dolgozik az ENSZ. Erről a szervezet saját weboldalán olvashatunk, ahol többek között megtalálhatjuk azt az alapállítást (kicsit kiszínezve), hogy a migráció alapvetően jó.

Elég merész kijelentés ez, hiszen még ha a terrortámadások és az erőszakolások elszaporodott számát kényelmesen a szőnyeg alá akarjuk söpörni, akkor is nehezen tudunk érvelni a migránsok befogadásának gazdasági előnyei mellett.

Hiszen egy előre kidolgozott integrációs programja egyik nyugat-európai országnak sem volt, így a gazdasági fellendülés helyett inkább évtizedes nehézségek várnak a nyitott kapuk politikáját folytató nemzetekre.

Azt is ki kell mondani, hogy a migráció egyáltalán nem globális probléma. Egy globalizált világban legalább is nehéz emellett érvelni, de a szírek Japán, Kína, Oroszország, vagy akár Szaúd-Arábia helyett inkább Németországot választják. Az igazság az, hogy a választásuk nem azért esik épp Németországra, mert az közelebb van, vagy gazdagabb lenne, mint a többi lehetséges úti cél – hanem azért, mert Németország könnyű célponttá teszi magát a bevándorlóknak.

Végezetül pedig a hazai és nemzetközi liberális média gyakran ismétli, hogy a dokumentum jogilag NEM kötelező érvényű. Morális és politikai szempontból azonban nagyon is kötelező érvényű, és ennek már lehetnek jogi következményei is.

Hiszen ha egy ország továbbra is kitart saját bevándorláspolitikája mellett, könnyen bíróság elé kerülhet az ügy, és utána felmerülhet az a kérdés, hogy ugyan melyik bíró merészelne ujjat húzni az ENSZ-szel?