Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

A brit politikai elit teljesen elszakadt a választóktól

Sümeghi Lóránt

2019.09.06. 12:36

Az elmúlt napok szigetországi történései még a legfelkészültebb politikai elemzőket és újságírókat is nehéz helyzetbe hozták, ám egy dologban nagyon nagy az egyetértés: a brüsszeli lobbi rendkívül engedelmes játszótársat talált magának a brit politikai elit személyében, ezzel teljes mértékben elárulva a közvetlen demokrácia eszméjét és a népakaratot.

Több mint három évvel ezelőtt, 2016 júniusában a brit választók többsége úgy döntött, hogy köszöni szépen, de elege van a Brüsszel által erőltetett halászkvótákból, a jogharmonizációból, a féktelen bevándorláspolitikából, a tagsággal járó nettó befizetési kötelezettségből is, és legfőképpen a senki által meg nem választott brüsszeli bürokratákból, akik szemében a nemzeti szuverenitás kérdése jó esetben marginális, rossz esetben pedig egy nem létező dolog.

Csakhogy a lassan már három miniszterelnököt (David Cameron, Theresa May és esetleg Boris Johnson) is felemésztő Brexit-kérdésben a politikai elit – az európai nagyvállalatokkal és pénzpiaccal karöltve – már a kezdetektől fogva kinyilvánította az ezzel kapcsolatos szándékát, miszerint Nagy-Britannia unióból való kilépése egy hiba lenne, ezért ezt meg kell akadályozni. A módszerek pedig nem számítottak:

  • új népszavazást erőltettek (mondván, hogy kis különbséggel nyertek csak a kilépéspártiak);
  • az idős Brexit-párti szavazók jogait csorbították volna azzal az indokkal, hogy ők már meg sem élik a kilépést;
  • riogattak, hogy elfogy a kenyér, a sonka, a sajt a boltok polcairól;
  • s még arról is hazudtak, hogy bizonyos gyógyszerek már nem lesznek elérhetőek a gyógyszertárakban, ha beteljesül a Brexit.

Élesebb szemű olvasóink számára talán ismerősen hangzanak ezek a tipikus, liberálisok által erőltetett demagóg hazugságok, ugyanis Donald Trump megválasztását követően hasonló kifogások keringtek a vesztes oldalon: marginális szavazatkülönbség, az oroszok kívülről meghekkelték a választást, valójában Hillary Clinton volt a népszerűbb, Trump pedig hazudott, és így tovább.

Fontos leszögezni, hogy ez a túlhiszterizált hangulat még jóval azelőtt lett mesterségesen gerjesztve, hogy egyáltalán szóba került volna egy „no deal”, azaz egy megállapodás nélküli Brexit. Ennek fényében tehát belátható, hogy azok az érvek, miszerint a maradáspárti brit parlament csak az ország és az emberek érdekét nézte, amikor megpuccsolt mindenféle kilépéssel kapcsolatos tervezetet és megállapodást – összesen nyolcat (!) –, hazugság volt.

Nem egy megfelelő megállapodást tartalmazó kilépést akartak elérni, hanem egy 180 fokos fordulatot. Térdre borulni Brüsszel és az európai politikai lobbi előtt, és bennmaradni.

Boris Johnson ebből a szempontból heroikus, ugyanakkor szélmalomharc megvívására szánta el magát akkor, amikor miniszterelnökként bejelentette, hogy ha törik, ha szakad, ő kivezeti Nagy-Britanniát az unióból október 31-én.

Ugyanis az, hogy a brit alsóház után a jelek szerint a parlament felső kamarájában, a Lordok Házában sem fogják megakadályozni annak a törvénynek az életbe léptetését, amely elvben lehetetlenné teszi, hogy az Egyesült Királyság október végén megállapodás nélkül váljon ki az Európai Unióból, tökéletesen alátámasztja azt a politikai kommentátorok és újságírók által felállított diagnózist, miszerint

a brit politikai elit végleg szakított a választókkal.

Egyes kommentátorok szerint ez a folyamat helyrehozhatatlan károkat okozott a szigetországban a demokráciába vetett hitben, hiszen három éve sorozatos puccsok kíséretében akadályozzák a jogalkotók, hogy egy törvényes népszavazás eredménye jogerőre emelkedjen.

Hogyan tovább?

Miután Boris Johnson kizárta azt a 21 konzervatív politikust a frakcióból, akik kedden a kormány ellen szavaztak – ezzel pedig áttételesen támogatták azt az ellenzéki indítványt, miszerint a megállapodás nélküli Brexit tilalmát célzó törvénytervezetet a ház napirendre vegye –, a Konzervatív Párt az alsóházban kisebbségbe került. Így nem csoda, hogy a miniszterelnök új választás kiírását szeretné elérni:

csakis az általános választásokhoz vezet az egyetlen út, amelyet Nagy-Britannia követhet a brit EU-tagság megszűnése körüli helyzet feloldására.

Csakhogy ennek elfogadásához a szerdán megtartott másfél órás vita utáni szavazáson nem gyűlt össze a törvényben előírt kétharmados többség. Ha valami csoda folytán mégis előrehozott választások következnének be október 15-én, abba valószínűleg hamarabb bukna bele Johnson, mintha október 31-ig nem tudna, vagy csak részlegesen tudna megállapodni az EU-val, vélhetően egy halasztási kérelem benyújtásának formájában. Ugyanis a közvélemény-kutatások szerint a Konzervatív Párt 34 százalékon, a Munkáspárt 28 százalékon áll, a liberális demokratákat pedig a választók 18 százaléka támogatja, így, ha a két ellenzéki párt koalíciót köt, a toryk könnyen a választás vesztesei lehetnek. (A Nigel Farage vezette Brexit Párt 15 százalékon áll, azonban a torykkal való együttműködés egyelőre még nem merült fel.)

Tehát nagyon nehéz megjósolni, hogy Boris Jonhson és kormánya hogyan fog teljesíteni az elkövetkezendő napokban, hetekben, kiváltképpen annak tükrében, hogy a kormányfő a jövő héttől felfüggeszti a jelenlegi parlamenti ülésszakot, és októberben új kormányprogram meghirdetésével új törvénykezési időszak kezdődik.

Csupán egyetlen biztos kapaszkodót látni ebben az egész politikai káoszban, mégpedig az október 17-i EU-csúcsértekezletet. Ugyanis ha addig képes lesz politikai értelemben életben maradni Jonhson, és ő képviseli majd Nagy-Britanniát, akkor nagy valószínűséggel parlamenti indítvány ide vagy oda, a szigetország ki fog pottyanni az unióból. S ha így lesz, hiába ömlik majd Boris Jonhsonra az európai politikai és gazdasági lobbisták által felkorbácsolt gyűlölet, ő még mindig többet tett egy emberként a demokráciáért, mint a brit parlamenti képviselők összessége.

OLVASTAD MÁR?

KOMMENTEK BETÖLTÉSE

Bukik a baloldali szlovén kormány: lemondott a miniszterelnök

A baloldal szerint átmeneti kormányt kellene létrehozni, míg az ellenzéki jobboldali pártok új választásokat szeretnének.

Egymáshoz is tisztességtelennek látszanak a liberálisok, akik választást akarnak nyerni

Egymáshoz is tisztességtelennek látszanak a liberálisok, akik választást akarnak nyerni

Lakner Zoltán politológus, a 168 Óra korábbi főszerkesztő-helyettese Facebook oldalán vonja kétségbe volt munkaadója tisztességét ki nem fizetett járandóságai miatt. Ezt írja:

Varga Judit: eljött a keresztény-konzervatív zöld politika ideje

Varga Judit: eljött a keresztény-konzervatív zöld politika ideje

A miniszter a neves Politico magazin európai kiadásában közölt véleménycikket.

Migrációs kockázatok: 21. századi afrikai epidémiák a népvándorlás tükrében

Migrációs kockázatok: 21. századi afrikai epidémiák a népvándorlás tükrében

Miközben a Hupej tartománybeli Vuhan városból származó koronavírus gyors terjedése elborzasztja a világot, az afrikai „csöndes gyilkosok” legalább ekkora vészt jelentenek a migráción keresztül.

Adventi vásár januárban? Nem, ez egy forraltbor-fesztivál!

Adventi vásár januárban? Nem, ez egy forraltbor-fesztivál!

Óbudán forraltbor-fesztivált tartottak a hétvégén, megnéztük, milyen volt!

Kormányfői megemlékezés és gyertyagyújtás Auschwitz-Birkenau felszabadításának 75. évfordulóján

Kormányfői megemlékezés és gyertyagyújtás Auschwitz-Birkenau felszabadításának 75. évfordulóján

Orbán Viktor ma délután számos ország állam- és kormányfőjének társaságában részt vesz az Auschwitz-Birkenau német koncentrációs tábor felszabadításának 75. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen, és gyertyát helyez el a birkenaui áldozatok emlékművének magyar nyelvű táblája előtt.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
A 888.hu a kényelmesebb böngészés érdekében cookie-kat használ. Részletes leírás ELFOGADOM
Vissza az oldal tetejére