A Mátrát legkönnyebben az M3-ason lehet elérni, mi is így tettünk, meg sem álltunk Gyöngyösig, a Mátra kapujáig. A városka ismertebb nevezetességei mellett felhívnám a figyelmet a buszállomás mellett található Manhattan Burger nevű helyre. Ez egy olyan gyorsétterem, mintha keresztezték volna a Burger Kinget és a mekit, és mindezt egy magánétterem valósítja meg. Menő.

Gyöngyösről két vonalon is indul kisvasút a Mátrába. Iskolaidőben hétköznap csak a Mátrafüredig közlekedő járat üzemel.

Mátrafüred mindössze néhány kilométer Gyöngyöstől, és a Mátra egyik gyöngyszeme. Már másfél évszázada virágzott ott a turizmus, de Trianon után, a Tátra elvesztését követően még inkább a magyar kirándulók kedvenc helyévé vált a környék.

A 24-es út mellett, a falu központjában számos büfé és étterem várja a vendégeket. A szarvaspörkölttől kezdve a tócsnin át a gyroszig, palacsintáig elég sokféle ételt lehet itt kapni. Délelőtt beértem egy lapcsánkával.

A Bene-patak mellett több túraútvonal is halad. Az egyik a közeli Benevár romjaihoz, egy másik a Máriácska nevű kegyhelyig, míg a hosszabb túrára vágyók Sástón és Mátraházán át Kékesig kirándulhatnak.

Az 1900-ban épült Kozmáry-kilátó.

A Sástó. Fürödni nem, de csónakázni lehet benne.

Sástó után egészen Recskig a 24-es úton mentünk tovább, Kékestetőre nem mentünk fel. Recskre később még visszatértünk, onnan előbb elnéztünk Mátraballára.

Mátraballától a 23-as út érintésével eljutottunk a Mátra és a Bükk közé. A két hegység között fekszik Sirok, ami leginkább a váráról híres. A vár tövében egyébként egy kemping is működik, holdfényes éjszakákon csodálatos látvány lehet onnan a vár.

Sirokon visszatértünk a 24-es útra, Recsken át Parádfürdőig haladtunk rajta. Recsken a legérdekesebb nevezetesség a nemzeti emlékpark, ami a kommunista rendszer által elhurcoltaknak állít emléket. Recsk egyébként 2007-ig vasúton is megközelíthető volt, azonban – nem fogjátok kitalálni – a Gyurcsány-kormány bezáratta a vonalat, így maradt a 24-es út a szerpentinjeivel.

Parádfürdőről az erdőn át folytattuk utunkat. Az Ilona-völgyi vízesés felé menet megálltunk a Csevice-forrásnál.

Nekem túl kénes ez a víz, így csak megkóstoltam, de nem vittem haza belőle. A vízesés felé egy darabig még lehetett menni autóval, aztán gyalogoltunk is kicsit. A hűs erdőben jólesett a kis kirándulás.

Az erdei utakon rendesen megszenvedtünk, különösen szegény autóm, csodálom, hogy ezúttal nem akadtunk el. Kisebb-nagyobb kavargás után csak sikerült leereszkedni Markaz felé. Amikor megláttam a falu és a víztározó panorámáját, akkor tudtam, megérte.

Markaz mindössze 90 kilométer Budapesttől, nem kell tehát messzire menni ehhez a panorámához. A víztározó egyébként a visontai erőműhöz tartozik, fürödni nem lehet benne, a horgászok számára viszont ideális hely. Sőt, télen gyakran befagy, ekkor korcsolyázni is lehet rajta.

A Mátrát valószínűleg mindenki ismeri az országban, azonban a hegység a mainstream helyek mellett tele van számos érdekességgel, ezeket próbáltuk megmutatni.