Az utóbbi napokban gomba mód szaporodtak a KATA-s adózás reformja miatti illegális tüntetések, amikre inkább a pár száz egyén rendbontása, harácsolása volt jellemző, sem mint egy hatalmas békés tömeg ellenállása. Volt itt minden, mint az alsóvalagpusztai búcsúban. Betépett pártvezető, önjelölt drámatagozat, a közlekedést megakadályozó hippik és minden, ami szem-szájnak ingere.

Tudod, most jó idő van, kellemes a kint lét, nyár is van, hát nincs jobb, mint egy sörrel a kézben az aszfalton ücsörögni és lázadni. Azért a felháborodás mélységét jól mutatta, hogy kedden délután elkezdett cseperegni az eső, a pár száz fős „tömeg” pedig azonnal oszolni kezdett, mihelyst az időjárás belerondított a hangulatba. Azé' annyira nem fáj ez a KATA módosítás, hogy kint legyenek az esőben. Hát tök érthető.

Számomra mondjuk az is érthető, hogy gáz van, illetve a legnagyobb probléma, hogy lassan inkább már nincs. Egész Európa hatalmas bajban van, válságkormányzás zajlik, a németek stadionokba mennek melegedni, mi pedig még MINDIG kiváltságos helyzetben vagyunk, amit bizonyos gatya összehúzásokkal talán jobbára meg is tarthatunk. Ehhez persze néhol kurtítani kell, néhol pedig lemondani a medence felfűtéséről. Csúsznak az uniós pénzek, az EU szerint pedig annyira tökre nagyon jók voltunk a Covid-időszakban gazdaságilag, hogy a nekünk szánt 7,2 milliárd euró helyett az uniós helyreállítási alapot 5,8 milliárdra csökkentették, mondván, túl jól teljesített a gazdaságunk. Hát köszönjük.

Aki kicsit körbenéz a határon túl is, látja, hogy nálunk még mindig istenes a helyzet.

Azonban biztos vannak, amik sokunknak fájnak, ez az időszak ugyanis nem a fogyasztói lét csúcsra járatása lesz, se a felhőtlen békeidőké. Viszont a józan nehézségek valós terheit felvonultatók elenyészően voltak jelen az útonállók között. Figyeltem az élő közvetítéseket, a helyzetet meglovagolni kívánó Z generációs Momentumos politikusok felbujtó beszédeit, aztán a feltehetően mentális problémákkal, vagy legalábbis idegrendszeri károsodásban szenvedő felszólalókat.

Mert egyébként ők azok, akik kikérik maguknak a boltban, ha az eladó kicsit ingerültebben válaszol arra, hogy elfogyott a kakaós csiga. Meg ő az, aki nem enged leszállni a villamosról, mert olyan kényelmesen beállt az ajtóba, hogy onnan már mozdulni sem akar, de ha ezt szóváteszed, még ő lesz felháborodva.

Na szóval kettős mérce.

Tudom, hogy a rendőrök elleni fellépést az emberek mindig a hatalommal kapcsolják össze, mintha maga Orbán Viktor, vagy éppen Fidesz állna ott előttük gumibottal. De a valóság azonban nem ez, hanem családapák, munkájukat tisztességesen végző átlagemberek azok, akikkel a tüntetők ilyenkor farkasszemet néznek.

Tökéletes példa erre a miniszoknyás lány, aki a hajában lévő virággal igazán bájos teremtésnek tűnik, azonban komoly szereplési vággyal áldhatta meg az ég, ugyanis akkora performanszot tolt a rendőröknek, hogy a szintén feszültséglevezetésre érkező tüntetők hatalmas tapssal jutalmazták.

Volt itt hatalmas hisztéria, meg mindenféle érzelmi zűrzavar, amit aztán jól ráhánytak a rendőrökre. Ettől azonban még inkább komolyan vehetetlenné vált az egész produkció, azonban a saját frusztrációjukat másokon levezetők abszolút díjazták mindezt.

Rajtuk kívül azonban ki az aki komolyan veszi mindezt? Ki az, aki ennek a lánynak az előadásában érez bármit, ami a valóságról, vagy esetlegesen a szorult helyzetéről árulkodna?

Mert józan gondolkodású ember csak nevet mindezen. Vagy inkább szekunder szégyenérzete lesz.

Kevés világi probléma oldódott meg ugyanis rájátszott, érzelemvezérelt, színpadias kiborulásoktól. Ezt talán még ők is tudják, a show azonban megy tovább, hiszen Shakespeare óta tudjuk: