„Hiú hermafrodita, aki két kézzel szórja a közpénzt – állítják a szabadkőművesek és a fajvédők. A történelemkönyvek viszont rátermett kultúrpolitikusként jegyzik. Ősei vérüket adták Magyarországért, ellenségei mégis német neve miatt vették célkeresztbe” – vezeti fel Klebelsberg Kuno karakterét legújabb videójában az Axióma.

Ahhoz, hogy megértsük gondolkodását, két fogalmat kell tisztáznunk. Az első a kultúrfölény-elmélet, aminek lényege, hogy a térség népei között versengés van. Ebben a versenyben a legfontosabb tényező a kultúra, ezért meg kell őrizni azt az előkelő helyet, amelyet a magyarok jobb kulturális teljesítményük alapján birtokoltak.

A második az ezzel összefüggésben lévő neonacionalizmus, amely kimondja, hogy a régi magyar politika célja már nem aktuális. Egyrészt azért, mert nem kell harcolni az osztrák központosítás ellen, hiszen elszakadtunk Ausztriától, másrészt nem szükséges a magyar állameszmére tanítani a nemzetiségeket, mivel a háború után elveszítettük őket. Klebelsberg tehát a régi helyett új nacionalizmust ajánlott, aminek értelmét így fogalmazta meg: „Művelt és jómódú nemzet akarunk lenni, [...] fajsúlyosabb, mint a bennünket környező népek.”