A magyar válogatott a Nemzetek Ligájában a legnehezebb csoportba került, de ezúttal nemcsak ijesztgette az óriásokat, hanem el is kapta őket. Az angolok és a németek legyőzése után egy hajszál választott el mieinket a csoport első helyétől és a vele járó négyes döntőtől, összesítésben pedig a nyolcadik helyen zárták a teljes európai mezőnyt felvonultató sorozatot. Marco Rossi többször is elmondta, a legfontosabb célja, hogy nyomot hagyjon a magyar labdarúgás történetében. Ez a cél vitán felül teljesült, és ilyenkor mindig felmerül a kérdés: hogyan tovább?

– A lehetetlent kell célba venni, és akkor az ember soha nem lesz motiválatlan – mondta nevetve a kapitány. – Három éve a Nemzetek Ligája harmincegyedik helyén zártunk a harmadik vonalban, idén pedig két osztályt lépve a nyolcadikon, azaz huszonhárom helyet ugrottunk előre. Olyan mérföldköveket hagytunk magunk mögött, mint Anglia és Németország idegenbeli legyőzése, de az általam legtöbbre tartott egykori edzőim megtanítottak egy nagyon fontos dologra. Marcelo Bielsa és Mircea Lucescu is azt mondták, a futballnak nincs múlt ideje, csak jelene. Minden óriási siker, legyen az bármekkora, a következő meccsig fontos, és ezt egy edzőnek különösen a fejébe kell vésnie. Hiába szép és jó minden az egyik napon, a következőn már jöhet egy katasztrófa, ahol minden összeesküszik ellened, és máris egy rossz csapat rossz edzője vagy. Magyarországon, ahol a szurkolók nagyon odaadóan szeretik a csapatukat, ez különösen igaz. Magasra tettük a lécet, s ezzel az elvárás is igencsak megnőtt velünk szemben, de korábban is mondtam, hogy igyekszem büszkeségnek felfogni a ránk nehezedő nyomást.

A fent elmondottak alapján nem meglepő, hogy a kapitány már a következő feladatokra koncentrál, és van is mire, hiszen 2023 márciusa és novembere között jönnek az Eb-selejtezők Szerbia, Bulgária, Montenegró és Litvánia ellen.

– Az Eb-csoportunknak már egy újfajta nyomással, az esélyesség terhével futunk neki. Az idei eredményeink alapján sokan gondolják úgy, hogy ezt a csoportot kirázzuk a kisujjunkból, de én csak nevetek ezeken a véleményeken. Emlékezzünk csak az Albánia elleni mérkőzésekre, ahol mindenki győzelmet várt tőlünk, pedig csupa topligás játékossal felálló ellenféllel találkoztunk. Azt azonban nem tagadom, hogy én is rendkívül csalódott lennék, ha nem sikerülne odaérnünk az első két hely valamelyikére.

A teljes beszélgetés ITT olvasható el.