MTI/Kovács Tamás

A 68 esztendős Milák Mihály már 2017-ben is a fellegekben járt, amikor az akkor még csak 17 esztendős fia szintén a budapesti vb egyik legnagyobb meglepetését okozva második lett a100 pillangón.

„Kristóf akkor tudatta a pillangóúszás mestereivel, hogy vele is számolni kell, a tűzijáték pedig csak ezek után következett az olimpiai aranyéremmel, a világ- és Európa-bajnoki győzelmeivel és a 200 pillangón a Phelps-korszakot lezáró világcsúcsával.”
– nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak az édesapa, aki azt is elárulta, hogy másfél éve az érdiek szerették volna visszacsábítani Kristófot, de erre nemet mondtak, hiszen korrekt és jó szerződésük van a Honvéddal.

A sportban és a civil életében is felnőtté vált Milák Kristóf már a maga ura, növekvő élettapasztalattal és önállósággal oldja meg az előtte álló feladatokat, bölcsen nyilatkozik, két lábbal a földön áll , de édesapja szemében még mindig egy nagy gyerek, aki az útját keresi.

„Becsülöm azért, mert elénk tudott állni és jelezni, hogy mostantól már nem kell mindent a feneke alá tennünk, édesanyja felhagyhat a lakása takarításával, a mosással és főzéssel, mert képes a saját háztartását vezetni. A kezét nem engedtük el, és ezt soha nem fogjuk megtenni, nem lehet olyan kérése a jövőben, amit nem fogunk teljesíteni.”

A családfőt nem igazán boldogítja, hogy az egyszem fiukat már nemcsak őstehetségként, hatalmas tudású és jövőjű élsportolóként emlegetik, hanem amolyan magyar földönkívüliként, pillangókirályként, sőt, az uszodák világának uraként is, nincsenek ínyére az efféle túlzások, meg aztán arra is számít, hogy egyszer csak elfogynak az elismerés fokozatai.

„A mértéktartás és a visszafogottság híve vagyok, és nem tudom elfelejteni, hogy amikor Kristóf nem úgy teljesített, ahogy szerette volna, elkezdték kóstolgatni, és nem a teljesítményével foglalkozni, hanem az edzője és a közte kialakult feszültséggel. Meg vagyok győződve arról, hogy az a csoda, ami az elmúlt napokban bekövetkezett, 99 százalékban Selmeci Attilának köszönhető, aki kitette a lelkét azért, hogy Kristófból világverő úszó legyen, és ezt nem lehet megkérdőjelezni. Ez nem mond ellent annak, hogy Virth Balázs, az új edzője is sokat tett hozzá a mostani diadalúthoz, mert az ő munkája is nagyszerű volt. Talán nincs Kristófon kívül még egy olyan úszó a világon, aki két mesterével is világbajnok és világcsúcstartó lett, talán így volt megírva, amit nem lehet a szerencséjével magyarázni. A tavalyi edzőváltást nem lehetett tovább odázni, a vérbeli tanárember, Attila és Kristóf között az érzelmi szál elszakadt, összekötni már nem lehetett. A sok kis nézeteltérés idővel összeadódott, olyan lett a kapcsolatuk, mint egy rossz házasságban, a végén már rá sem tudtak nézni egymásra. Ha tovább feszül a húr, inkább nem is folytatom…”

A családfő és Ildikó, a felesége úgy gondolják, hogy a fiuk még magasabb csúcsokra is képes lesz feljutni, a pénteki 100-as döntővel kapcsolatban pedig úgy vélekednek – de ezt senki se tekintse elítélendő szakmai beleszólásnak –, hogy Kristófból nagyon sokat kivettek a 4x200-as úszásai, ahol apait-anyait beleadva versenyzett a társaiért és a magyar színekért.

„Tisztelem Kristófot azért is, mert a százas döntő után őszintén elismerte, hogy most ennyi volt benne. Még jobb eredményt talán csak az hozhatott volna ki belőle, ha ott úszik mellette Caeleb Dressel, és az amerikaival csatázhat. Ami most nem teljesült, bekövetkezhet nyolc hét múlva az Európa-bajnokságon, de azért újra keményen meg kell dolgoznia.” – mondta befejezésül a világ legboldogabb embere.