Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Mi a különbség a cseh és a magyar foci között?

Pörge Béla

2019.08.27. 14:08

Egy kis külföldi kitérővel folytatódik a Pörge szurkol, melyből a fenti (részben) költői kérdésre is választ kaphatunk.

Azok számára, akik már régóta követik a Pörge szurkol sorozatot vagy Facebook-oldalt, bizonyára nem meglepő, hogy Csehországban jártam meccsen, és számukra vélhetően az sem lesz újdonság, hogy a Bohemians Prága meccsén is ott voltam. Ezúttal azonban jobban belemerültem a prágai foci világába, és három mérkőzést is megnéztem a baráti társaságommal, így összesen már közelítem a tíz cseh bajnokit (három különböző osztályban), amin megfordultam. Időrendben következik a három beszámoló!

Elsőként a cseh másodosztály egyik szombati találkozójára mentem ki, a Slavoj Vysehrad fogadta a Dukla Prágát délelőtt. A Slavoj tavaly jutott fel történetében másodszor a másodosztályba, az élvonalban pedig még soha nem szerepelt, igazi „kiscsapat”. Mérkőzéseit az idei szezonban nem hazai pályán, azaz nem Prága Vysehrad kerületében játssza, hanem a Rosickeho Stadionban, a világ legnagyobb stadionja, a Strahov mellett. A 19 ezer fő befogadására képes létesítményben csak egy oldal volt megnyitva, így igazán otthonosan érezhette magát a kilátogató 800 néző.

Evzena Rosickeho Stadion

A Dukla Prága már jóval ismertebb klub, tizenegyszeres bajnok, ezzel a harmadik legeredményesebb cseh futballklub a Sparta és a Slavia Prága előtt. Népszerűségét tekintve közel sem a harmadik, ennek több oka is lehet: a Dukla egy igazi kommunista csapatként alakult 1948-ban (már ez is árulkodó), majd a szocialista rendszer nagy kegyeltje volt, a 11 bajnoki címét 1953 és 1982 között gyűjtötte a klub. 1995-ben megszűnt, pontosabban összevonták az FK Pribram csapatával. A Dukla később újjáalakult, alulról szerveződve jutott vissza az első osztályba, ahonnan tavaly kiesett. Bár a külföldi források olykor eltérően írnak erről, Csehországban a Duklát tekintik a régi Dukla Prága jogutódjának, az FK Pribram pedig egy külön entitás, hiába fuzionált 1995-ben a Duklával.

A szombati meccsen nagyjából 500 Dukla-szurkoló lehetett jelen, hazai pályán sem szoktak ennél sokkal többen lenni, talán kétszer ennyien.

A belépő 100 korona volt (1250-1300 forint), míg a sör 35. Ezek az árak bizony az első osztályban is elférnének, ennek ellenére nem sajnáltam. Pedig a meccs színvonala katasztrofális volt: hiába szoktam hozzá, hogy a cseh futball alapvetően nem a nézhetősége miatt jobb a magyarnál, azért meglepett, hogy nagyjából az NB III-ra jellemző játékot láthattam. A lelátó érdekesebb volt, a már említett duklások még úgy-ahogy emlékeztettek egy táborra, addig a Slavoj tényleg a cuki „kiscsapat” képét hozta: elfogultság nélkül mondom, hogy mi a Kerületkénél ki tudunk állítani egy olyan „tábort”, drapikat és szurkolást, amit a hazaiak produkáltak. Ettől még imádtam az egészet.

Még a kezdés előtti pillanatok

A végeredmény 3–1 lett a Dukla javára. Az első gól egy remek szabadrúgásból született, amiben kicsit a kapus is benne volt. A másodikról lemaradtam, mert sörért mentem (tipikus), ezt követően, a második félidőben szépített a Slavoj: egy beadásba remekül tette bele a lábát a hazaiak csatára, a labda szépen hullott alá a hosszúba, látványos gól volt! Az utolsó találat egy kontrából született, azzal zárta le a meccset a Dukla, mely hat fordulót követően így a negyedik helyen áll a másodosztályban, a Vysehrad kilencedik.

Szombat este került sor a túra fő attrakciójára, focis szemmel mindenképpen az esti Vrsovice-derbi volt a legnagyobb dobása a prágai túrámnak. Vrsovice Prága tizedik kerülete, egyik csapata az általam már több ízben megénekelt Bohemians Prága (róluk itt, itt és itt olvashattok), a másik pedig a Bohemkánál is jobban ismert Slavia Prága. Mielőtt a Slaviára rátérnék, annyit mindenképpen ki kell emelni, hogy a Duklához hasonlóan a Bohemka is megjárta a poklot: volt olyan szezon, amikor egy Bohemians Prága és egy Bohemians 1905 is volt a bajnokságban, és olyan is, hogy az igazi Bohemians nem játszhatott a Dolicekben. 2005-ben a harmadosztályba kényszerült a klub anyagi gondok miatt, ám végül a szurkolói összefogásnak hála megmaradt a csapat Bohemians 1905 néven, mára pedig a városnév is visszakerült a csapatnévbe, a hivatalos cseh megnevezése a klubnak: Bohemians Praha 1905.

A vonulás előtti pillanatok a Dolicek bejáratánál

A Slavia Csehország legrégebbi sportklubja, igaz, a labdarúgó-szakosztály nem náluk alakult meg először, ez már alapból egy rivalizálás a Sparta és a Slavia között. Számomra viszont sokkal érdekesebb a kerületi riválisok, a Bohemians és a Slavia között húzódó ellentét: ez sem kicsi, valódi gyűlölködést folytat egymás ellen a két klub, bár ez – szerencsére – inkább csak szóban mutatkozik meg. A Slavia amúgy a második legeredményesebb és egyben a második legnépszerűbb cseh futballklub, mely a címerében található vörös csillag ellenére 1947 és 1996 között egyetlen bajnoki címet sem nyert. Érdekesség, hogy a Slaviát a két fő riválisa (különösképp és elsősorban a Sparta) gyakran antiszemita rigmusokkal támadja, ám valójában a Slavia semmilyen zsidó gyökérrel nem rendelkezik. 1922-ben egy rossz időjárás miatt lemondott angliai edzőmeccs után követelt (és megkapott) pénz miatt a Sparta zsidózni kezdte a Slaviát, ez pedig rajta ragadt a klubon olyannyira, hogy még a Bohemka szélsőbaltól szélsőjobbig terjedő táborában is többször felhangzott szombaton a „Jude slavie, jude slavie!” skandálás, igaz, közel sem mindenki kántálta a fordítást nem igénylő rigmust.

A derbit természetesen a vendégszektorban tekintettem meg, a Slavia stadionjához pedig egy közös vonuláson jutottam el a Dolicektől: a Bohemka és a Slavia stadionja kettő villamosmegállónyira fekszik egymástól.

A vonulás hatalmas buli volt, átlagos rigmusok skandálása mellett a környéken elhaladó slaviásokkal még mutogatásig sem fajult a helyzet, ebből látszott azért, hogy a két klub közötti ellentét annyira mégsem komoly, vélhetően a Sparta mindkettőjüknek nagyobb ellensége. A vonulást a stadionnál már lovas rendőrök is biztosították, egy pillanatig az 1990-es évek végi Magyarországon éreztem magam, de aztán egy sörösüveg sem repült a rendőrök felé, így ez az érzés hamar elillant.

A drapink újabb szereplése.

A Slavia stadionja (korábban Eden, most Sinobo) egy viszonylag új létesítmény, melynek befogadóképessége több mint húszezer fő. A derbi ellenére nem volt telt ház, 16 ezer néző volt jelent a mérkőzésen. A belépő a vendégszektorba 210 korona volt, míg a sör 40 koronáért csapolt Lobkowicz volt, ami kellemes meglepetésként ért (nem mintha a Gambrinusszal bármi bajom lenne).

A mérkőzés képe sajnos azt hozta, amit a papírforma alapján várni lehetett: a Slavia egyszerűen lemosta a pályáról a Bohemkát, a vendégeknek helyzete sem volt. Az első gól egy szabadrúgásból született meg, ami ráadásul kísértetiesen hasonlított a délelőtt látott gólhoz. Ez a kilencedik percben történt, utána a szünetig nem született újabb találat, egész jól tartotta magát a Bohemians. A szokásos rigmusok és a Slavia szidalmazása mellett feltűnt, hogy egyszer a „Cesky fotbal pro fanousky!” rigmus is elhangzott, később pedig egy ilyen feliratú drapit is kirakott a Bohemka-tábor. Ezzel egy időben a Slavia tábora tüntetett, nem szurkoltak az ultrák, sőt, a második játékrész elején ők is kifeszítettek egy hasonló molinót.

A kezdés előtt jó 30 perccel

Mint utólag kiderül, a Slavia Prága koreográfiáját, teljes látványelemeit (piró, drapik stb.) betiltották a tulajdonosok, ezért állt ki mellettük a Bohemians tábora (az alábbi oldalon számos másik tiltakozásról is lehet találni képeket), és ezért nem is volt koreó a vendégben a meccs előtt.

Visszatérve a konkrét szurkoláshoz: a Bohemka azért szépen végignyomta az általam is ismert rigmusait, a Slavia szidalmazása pedig az „antislavie” (ezt a tábor nagyjából harmada már az említett „jude slavie” változatban tolta) mellett abból állt, hogy több ízben kínainak gúnyolták a klubot, miután a Slavia jelenleg kínai tulajdonban van.

Közvetlen a kezdés előtti állapot az ultrákkal szembeni lelátón

A második játékrész elején újabb gólt szerzett a Slavia (amit ismét sikerült kihagynom), majd tíz perccel később a harmadik találattal és egy kiállítással minden eldőlt – na nem mintha amúgy lett volna esélye a vendégeknek. A végére már csak a lelkesebbek szurkoltak, a végeredmény pedig 4–0 lett, így elég szomorú hangulatban ért véget ez a rangadó.

A kedvünket viszont nem vette el egy harmadik meccstől ez sem, vasárnap délelőtt, a hazaút előtt még kilátogattam a Viktoria Zizkov stadionjába, ahol a Zizkov a Varnsdorf együttesét fogadta.

A Zizkov egy komoly múlttal rendelkező prágai klub a cseh főváros harmadik kerületében. Egyszeres bajnok, de még az elmúlt évtizedben is szerepelt a nemzetközi kupaporondon, viszont néhány éve már a másodosztályban sínylődik, sőt, tavaly az utolsó fordulóban, a többi csapat eredményeinek köszönhetően maradt bent. Idén jobban kezdődött a szezonjuk, esélyesként várták a Varnsdorfot.

Az utcán álló sor vasárnap délelőtt 10-kor egy másodosztályú meccs előtt Zizkovban

A Varnsdorf egy kis klub, amely 2010-ben mutatkozhatott be a másodosztályban, ám 2015-ben kivívta az első osztályba való feljutás jogát is, ám a stadionjuk alkalmatlansága miatt nem vállalták az indulást. A csapat egyébként a Szudéta-vidéki Varnsdorf csapata, egy olyan településé, aminek még cseh neve sincsen, ugye...

A mérkőzésre 70 és 100 korona között volt a beugró, a főlelátóra mentünk a drágább jeggyel. Némi meglepetésre sorban állás volt a jegyért, összesen pedig 1400-an látogattak ki a találkozóra, igaz, vendégszurkolókat nem láttam. A büfé egy csodálatos kis bodega volt, amiben a sör (Gambrinus) és a lapcsánka együtt 55 koronámba került, de lehetett kapni kolbászt és hot-dogot is.

Óriási hangulat :D

A játék színvonala meglepően jó volt, a Zizkov lényegében gálázott. A sorra kialakított helyzetekből kettőt értékesítettek a félidőig, a második gólt az az Augusto Batioja szerezte, aki a 2013-2014-es szezonban a Diósgyőr játékosa volt.

A második játékrész már gyengébb színvonalat hozott, nem erőltette annyira a Zizkov a támadásokat, ennek ellenére a 60. percben irgalmatlanul nagy gól lőtt a csapat. Bazal mellre vett egy felszabadítást, majd kapásból ragasztott hatalmas bombát a kapuba jó 25 méterről. Ezzel végleg eldőlt a találkozó, ezen az sem segített, hogy a Varnsdorf nem sokkal később majdnem lemásolta ezt a szépségdíjas gólt – ez volt egyébként az első kapura lövése a vendégeknek.

A főlelátó

A maroknyi tábor, akik voltak ennél többen is a meccs folyamán

A szurkolás stabilan kitartott, még válaszolgatós szurkolást is össze tudtak hozni, a hajrában pedig a Zizkov tábora is kiállt a Slavia mellett, és elhangzott a „cesky fotbol pro fanousky” rigmus is.

Az utolsó 20-25 perc kényelmes hazai fölényben telt el, újabb gól már nem született, 3–0 lett a vége.

Tökéletes zárása volt ez ennek a remek túrának, és ennek a futballhétvégének, megint láthattam, hogy a cseh foci jó 80-90 százalékban ugyanaz, mint a magyar. A jelentős eltérést egyrészt a jelenleg kimagasló Slavia Prága képviseli (egyébként csak ők állnak a nemzetközi kupaporondon a cseh klubok közül), másrészt az, hogy egyszerűen több a néző, a stabilan gyenge csapatok is ki tudnak vinni pár ezer (néhol csak ezer körüli) nézőt a meccseikre, egész egyszerűen a cseh klubfutball körítése, piaci szponzorálása sokkal jobb, mint a magyaré.

Legközelebb természetesen már magyar focival jelentkezem!

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére