Ott vettük fel a fonalat, ahol októberben abbahagytuk: Los Angeles elbukott, a csapat életben maradt tagjai tipliznek Strand hajójára. Abigail valóban ideális választásnak tűnik: az óceán közepén elég nyugis az élet, ráadásul a terep is jól belátható. Van tehát egy kis idő arra, hogy mindenki lenyugodjon a pi888ba. Chris meggyászolja az édesanyját, Nick teljesen lejön a cuccról, Alicia meg rádión keresztül szerez új “barátokat”.

A látszólagos idill persze nem tarthat sokáig. A csendes merengést előbb hajótöröttek, majd ismeretlenek zavarják meg. Mivel nem mindenki kapcsolt még át full zombiapokalipszis üzemmódba, érthetően vannak viták arról, hogy mi a helyes eljárás pl. a segítséget kérő emberek, vagy az idegenek esetében. Mi persze, akik 6 évad óta követjük a TWD-t, tudjuk jól, hogy minden és mindenki potenciális veszélyforrást jelent.

Ez a vészjósló hangulat végig tapintható volt az évadnyitó alatt, amire csak ráerősített az óceán és az azt körülölelő csend. Lehet, hogy sokaknak ez lassú és unalmas, nekem bejön ez a vihar előtti csend. Mert a vihar érkezik, efelől semmi kétségem.