Baloldali körökben divatos amiatt panaszkodni, hogy a nemzeti oldal kisajátította a kokárdát 2002-ben. Szerintük a nemzeti jelképhez azóta is "narancslé tapad". Én most amiatt  tiltakozok, hogy a Tanítanék Mozgalom kisajátította a kockás inget. El a kezekkel a kockás ingektől! Ezt a nagybecsű, örökké divatos mintát nem sajátíthatja ki egy csapatnyi agresszív, vállalhatatlan stílusú pedagógus!

Mi a probléma a Tanítanék Mozgalom vezetőinek a viselkedésével és hozzáállásával?

A mozgalom politikát csinál. Egy olyan kérdésből csinál politikát, amelyet szakmai javaslatokkal, szakmai alapon kellene megoldani. Hogyan ismerjük fel, hogy valaki politikát csinál? Ennek a legegyszerűbb módja a nyelv: a szavak és kifejezések használata és kontextusa, tehát a szemantika.

Nem kívánom elismételni azokat az alpári és hazug kifejezéseket, amelyeket a mozgalom vezetői és a tüntetéseken felszólaló szónokok ismételgetnek. Ezek közül egyet kiemelnék, mely a személyes kedvencem: a maffiaállam.

Az a helyzet, hogy ma Magyarországon demokrácia van. Aki nem ért egyet a kormány politikájával, annak lehetősége van pártot alapítani és a széles nyilvánosság elé tárni elképzeléseit, értékrendjét. Aki az ilyen jellegű tevékenységét egy pedagógusokat tömörítő szervezet álcája mögül teszi, az visszaél a pedagógusok általános megbecsültségével és magas társadalmi nimbuszával.

A politikusok taktikáznak, stratégiát alkotnak és bármi áron nyerni akarnak, hogy növeljék a személyes presztízsüket. A Tanítanék Mozgalom vezetői taktikáznak, stratégiát alkotnak és nyerni akarnak bármi áron, hogy növeljék a saját presztízsüket. Ezt Kálmán Olgának is elmondták. (A említett taktikázás 13:00-tól látható.)

– kacsintott össze Pukli és Törley.

Milyen politikai szövetségesei vannak Pukliéknak? Ott van mögöttük a hitelét vesztett baloldal és a báránybőrbe bújt farkas szerepét eljátszó Jobbik. Gyurcsányék be is álltak a március 15-ei menetelésbe és számos MSZP-s és volt SZDSZ-es is.

Ha teljesíthetetlen követelésekkel, ultimátumokkal és ehhez társuló fenyegetéssel találom szembe magam, akkor mindig gyanakszom: ez politika lehet. A bocsánatkérésnek mindig van helye a magyar közéletben. Ha valaki hibázik és bocsánatot kér, az növelheti az illető társadalmi presztízsét. A Pukliék által ismertetett bocsánatkérés egyszerűen megalázó. Azért, mert egy nem létező szándék miatt kellene "pardont" mondania a kormányfőnek és a köztársasági elnöknek.

Ez a szándék pedig az emberek megalázása lenne. Most tegyük félre a politikában oly sokszor kikerülhetetlenül meglévő elemeket: az érdeket, az akaratot s minden más elemet és csak nézzük a józan paraszti észt. Van egy kormányfő, aki politikai veteránnak számít. Vajon ez az ember meg meri-e kockáztatni – tegyük fel, hogy valamiféle bosszúvágy vezérli  –, hogy na akkor most jól megalázom a tanárokat. Több tízezer pedagógust, aki több százezer gyermekre van hatással nap mint nap. Ha félreteszünk minden számítást, akkor már csak a józan ész is azt mondatja velünk, hogy ilyesmi elképzelhetetlen.

Kivel ülne le tárgyalni Pukli István?

Tehát senkivel, mert nem akar tárgyalni. Politikát akar csinálni. Kivel ülne le tárgyalni Törley Katalin?

Tehát senkivel, egyikük sem nevez meg senkit. Esetleg a saját szakértőikkel. (ATV, Egyenes Beszéd, március 15.)

Ahhoz, hogy egy tárgyalás sikeres legyen, fontos kellék – persze nem nélkülözhetetlen – a kölcsönös jóhiszeműség. Vajon milyen szájízzel ülnek le tárgyalni a kormány képviselői a pedagógusokkal, miután végigzeng a Kossuth téren a "Mocskos Fidesz!" és a "Maffiaállam!".

Vajon milyen tárgyalástechnikai szemléletet adnak át a mozgalom vezetői azoknak a diákoknak akik felnéznek rájuk, amikor a kormányt gyakorlatilag elküldik az anyjába, majd verik az asztalt, hogy ők márpedig tárgyalni akarnak? Ez vajon egy felelősségteljes értelmiségihez méltó magatartás? Vajon ez a tárgyalástechnika megállja a helyét az üzleti életben?

Az oktatási államtitkár kijelentette, hogy senki nem számíthat retorzióra, aki március 30-án részt vesz a polgári engedetlenségi akcióban. Amit tehát a baloldal terjeszt, hogy ezzel az akcióval a pedagógusok veszélyeztetik az állásukat, az hazugság.

Aki részt vesz a holnapi tüntetésen, az mindössze egy politikai kalandor imázsépítésében vesz részt. Ez nem is lenne baj, ha az illető nevén nevezné a dolgokat: a tanárok hátán szeretne bejutni a parlamentbe. Aki ehhez asszisztálni szeretne, az szerdán nem számíthat semmiféle retorzióra.

Csak hogy tisztázzuk a dolgokat. A tanárok fontosak. A tanárok értékesek. A tanárok követeléseinek egy részével nemcsak az ellenzéki pártok szimpatizánsai, hanem sok konzervatív is egyetért. Balog Zoltán elmondta, hogy hibáztak a Klikkel kapcsolatban. Az átalakításra szükség van. Mindezt el lehet érni párbeszéddel.

Elképzelhető, hogy mindezt el lehet érni taktikázással, erőszakkal, egy olyan ember irányításával, aki ezt a szituációt politikai gesztenyéjének sütögetésére használja. A kérdés, hogy ez milyen példát mutat a hazai fiatalságnak.