A bevándorlási válság komoly feszültségeket generált a német társadalomban. Erre rátett egy lapáttal a két egymásra csúszó hatalmas korrupciós botrány, a Volkswagen és a Német Labdarúgó Szövetség ügye.

Merkel ugyan még ebben a viharos időben is elnavigált valahogy, de a vihar mégiscsak vihar.

A viharnak pedig az a természete, hogy megtépáz dolgokat. Mint ahogy most a német nemzeti büszkeséget viselték meg leginkább ezek zűrzavaros hetek és hónapok.  Kicsit elvontabban fogalmazva a német népnek azt az elképesztő képességét érte kihívás, amellyel magába fogadta és egyben fel is dolgozta a saját náci múltja és a Holokauszt miatti bűntudatát. 

A németek hosszú évtizedekig egy tudathasadásos állapotban küzdötték végig saját identitás-harcaikat. Schröderig a másod-, harmadgenerációs törököket is külföldiekként kezelték. Sok német a mai napig nem tud megbékélni a soknemzetiségű társadalom gondolatával, ahogy azt a bevándorlás-ellenes mozgalmak hirtelen megerősödése is mutatja.

Mivel érthető okokból nem támaszkodhattak saját történelmi előzményeikre, találtak egy nemzeti büszkeséget erősítő alternatív energiát: a gazdasági sikert. A németek évtizedek óta a gazdasági teljesítményükkel azonosultak. A múlt miatt érzett bűntudat és a jelen gazdasági sikereivel való azonosulás egy olyan termékeny feszültségben tartotta a őket, amely nem gyengítette, hanem erősítette a német nemzeti büszkeséget. Erre jó példa Franz Josef Strauss elhíresült nyilatkozata:

A Volkswagen-botrány azonban alapjaiban rengette meg ezt a sikertörténetet. 

A közelmúlt eseményei egyre növekvő nyomás alá helyezik a háború utáni német azonosságtudatot. A Volkswagen-botrány és a Willkommenskultur bukása alapjaiban rengeti meg a II. világháború utáni Németország sikermítoszát. 

Immáron talán csak az a kérdés, milyen lesz a Merkel-éra utáni Németország? 

(Spectator)