A 310 ezer eurót az épület korábbi tulajdonosa túl kevésnek találta, ezért fordult bírósághoz.

A becslést végző szakértő azzal indokolta a lényegesen magasabb összeget, hogy a korábbi szakvélemény, amelynek alapján a kártérítési összeget megállapították, "az épület állapotát jóval rosszabbra értékelte".

A bécsi alkotmánybíróság egy éve döntött úgy, hogy nem jogellenes Adolf Hitler ausztriai szülőházának kisajátítása. Az osztrák állam így kívánta megakadályozni, hogy az épület szélsőségesek zarándokhelye legyen. A házat szanálni akarják és szociális célokra szeretnék felhasználni. Az egykori tulajdonos a lépést alkotmányellenesnek vélte és bírósághoz fordult.

Az alkotmánybíróság elnökének akkori indoklása szerint az államnak különleges felelőssége, hogy meghiúsítsa a neonáci ideológiák térnyerését és az állam felelőssége, hogy ne történjen visszaélés. Ez pedig csak a teljes körű rendelkezési joggal lehetséges.

Hitler 1889-ben született az osztrák-német határon fekvő kisvárosban. A nagyméretű saroképület, amelyben élete első éveit töltötte, 1938-ig egy helyi család tulajdonában volt. Akkor vásárolta meg a náci diktátor egyik bizalmasa, Martin Bormann. A nácik felújították és "kulturális központot" alakítottak ki benne. A házat 1952-ben vásárolta vissza az eredeti tulajdonos, aki később bérbe adta.

Működött a falai között iskola és bank is, majd 1972-ben az állam bérelte, hogy sérült embereknek alakítson ki otthont benne. Az épület azóta áll üresen, gazdája azonban így is pénzt keresett vele, a belügyminisztérium és Braunau városa ugyanis havi mintegy 4700 euró bérleti díjat fizetett neki.

Wolfgang Sobotka egykori osztrák belügyminiszter korábban több alkalommal a ház lebontása vagy teljes átalakítása mellett állt ki. A belügyminisztérium által felállított szakértői bizottság a náci diktátor szülőházának átalakítását és nem a lebontását javasolta.