Kyle Barnes (Patrick Fugit) élete nem habos torta. Kiskorában egy démon megszállta az édesanyját, aki ennek hatására nem teljesített túl jól az anyai kötelességek terén, sőt, testileg és lelkileg is terrorizálta is a fiát. Bár a démont sikerült elűznie, Patrick felnőttként is viseli gyermekkorának következményeit: magába forduló, depis csávó lett belőle, aki a normális emberi kapcsolatait rendre tönkreteszi.

No nem mintha ez az ő hibája lenne: a démonok persze felnőttként sem hagyják békén. Elég nagy szívás, aminek mindössze annyi előnye van, hogy nem szarja össze magát egy-egy megszállott ember láttán. Fura képességeit ismerve keresi meg hősünket Anderson tiszteletes (Philip Glenister), hogy segítségül hívja egy ördögűzéshez. A megszállt kisfiút megpillantva Kyle rádöbben, hogy ugyanazzal a démonnal gyűlt meg Anderson baja, aki anno őt is terrorizálta.

A TWD óta tudjuk, hogy Robert Kirkman ért ahhoz, hogy megalapozza egy sorozat hangulatát. Ez most is sikerült neki: nyomasztó, félelmetes, sötét képek uralták a pilotot, amikhez remekül passzol a Fugit által kiválóan megformált karakter (engem amúgy a Hannibál Will Grahamjére emlékeztet). Azok sem fognak csalódni, akik szeretnek parázni, Patrick emlékeitől, vagy a démon által megszállt kisfiú látványától garantáltan a hideg futkorászik a hátunkon. A parafaktor tehát pipa.

Mindezek ellenére mi nem voltunk elájulva a pilottól. Legfőképpen, mert semmi, de semmi újdonságot nem tudtunk felfedezni benne. Egyetlen képkocka sem lehetett ismeretlen azok számára, akik láttak már valamilyen tisztességes horrorfilmet.Többet vártunk Kirkmantől, aki a TWD-vel képes volt arra, hogy valami újat hozzon a szintén meglehetősen elcsépelt zombis műfajba. Az Outcasttal ez most nem jött neki össze. Sebaj, a hangulat és a szereplők elegendőek ahhoz, hogy maradjunk az évadra.