Hetek óta minden a menekültekről szól. Magyarországot szégyenpadra ültetette az összes nyugati sajtóorgánum. Akikről nagyon keveset hallunk, azok a magyar rendőrök. A magyar rendőrök, akik példamutatóan teljesítenek, éjjel-nappal talpon vannak és profi munkát végeznek. Értünk dolgoznak: értem, érted és minden magyarért. Rendőrnek lenni nem egy hálás hivatás, munkájuk elismerésénél gyakoribb a szidalmazás. Megkérdeztünk egy magyar rendőrnőt, hogyan élték meg az elmúlt időszakot.

"Minden napunk erről szól, követjük a híreket. Állandó készenlétben vagyunk. Hétvégén nem mehetünk vidékre, mindenkinek a lakóhelyén kell tartózkodni, telefonközelben. A legújabb BM-rendelet szerint minden lelépéskor tájékozódni kell a parancsnoknál. Be vagyunk osztva egy hetes készenléti időszakokra, akármikor csöröghet a telefon, hogy menni kell a határra. Hónapok óta ebben élünk, már szinte kezdjük megszokni."

"A probléma nem most kezdődött, már tavaly is kezdtek szállingózni, de csak egy-két ember, azokból a kerületekből, ahol átmenő forgalom van. Emlékszem, a legnagyobb menekültfogás az volt tavaly nyáron, amikor az egyik budapesti kerületből hoztak be 10 afgán férfit. Eleinte kettesével-hármasával érkeztek, és csak férfiak, kvázi felderítették a Németországba vezető utat – mert már akkor is Németország volt az úticél."

"Nem foglalkozunk vele, mit ír rólunk a sajtó. Mi tudjuk, hogy a legjobb tudásunk szerint teljesítünk szolgálatot. A feletteseink mindig megdicsérnek minket és megköszönik a munkánkat. Amit követni szoktunk, azok a biztatások. Például a Facebookon van egy oldal, a Zsaruellátó, ott mindig látjuk, hogy vannak még jóérzésű emberek. Sokat ad, hogy mellettünk állnak. Persze mindenkinek számít, hogy mit gondolnak róla. De a legfontosabb a saját lelkiismeretünk. A legfontosabb, hogy este úgy tudjunk lefeküdni, hogy én ma mindent megtettem a hazámért. Ki se derül, amikor igazán jól teljesítesz, nem is látszik. Az egyik kollégámnak, egy készenléti rendőrnek eljárás közben beleköptek a szájába. Egy hétig karanténba került, amíg kivizsgálták és megfigyelték, biztos nem kapott-e el valamit. Hiába próbálod szakszerűen végigvinni az intézkedéseket, ha valaki levágja magát a sínekre, vagy gyerekeket dobálnak át a kerítésen, az nem könnyíti meg a dolgod."

"Én 2006 után szereltem fel, úgyhogy már abban "szocializálódtam", hogy "utáljuk a rendőröket, a rendőrök köcsögök!". Amikor eleve úgy kezdtem el a 3 éves képzést, hogy nagyon jól tudtam: ha felszerelek, engem és az én „nagy családomat” mindenki köpködni fog. Az állampolgároknak soha semmi nem lesz elég jó, és bármit elhibázok, azért nagyon elő fognak venni. Bármilyen konfiktusos intézkedésbe kezdek majd az utcán, biztos legalább 20 mobiltelefon kamerája fogja felvenni, hogy én mit és hogyan intézkedek. Utána pedig feltöltögetik mindenhova, csak a lényeget hagyják ki a videóból. 2006 óta egyik kollégámnak sem okoz újdonságot, hogy utálkozva beszélnek rólunk. Sajnos számunkra már ez a "normális", hogy minket nem szeretnek. Ezért is esik különösen jól nekünk ez a "zsaruellátó" kezdeményezés, mert ilyenre még nem volt példa."

"Én csak remélni tudom, hogy eljön az az idő, amikor az állampolgárok rájönnek, hogy mi igenis miattuk vagyunk, MIATTATOK VAGYUNK. Mi az életünket tettük fel arra, hogy más embereket szolgáljunk és védjünk. Nyilván közöttünk, rendőrök között is vannak olyanok, akiknek ez már csak egy kiüresedett szlogen, vagy esetleg soha nem is mondott semmit. Hála az égnek ezekből a "kollégákból" van a kevesebb. Nehogy azt gondoljátok, hogy mi, rendőrök nem ítéljük el azokat a szervezeten belül, akik bemocskolják a nevünket és hivatásunkat." 

"Egy ideig úgy működött itt Budapesten, hogy a menekültek előállítását is az éppen szolgálatban levő járőrök intézték. És addig az adott kerületben lényegében nem volt küldhető járőr. Ha a bűnözők akkor ráálltak volna a lakásbetörésekre, autófeltörésekre, nem lett volna reagáló erő. A szabályzat szerint ha egy intézkedést elkezdünk, azt nem lehet félbehagyni, be kell fejezni. Nem mondhatom azt, hogy majd folytatom az előállítást, mert épp van egy betörésem."

"Ezt a helyzetet úgy oldották fel, hogy túlórákra rendelik be az állományt, megkétszerezték a szolgálatban levő járőrök számát. A rendőröknek ez abból a szempontból jó, hogy ezekért a túlórákért legalább fizetnek. Egyébként a túlóráért nem kapunk pluszpénzt, de így valamivel többet lehet keresni. Cserébe viszont megfeleződött a pihenőidő. Éjjel-nappal talpon vagy, kidolgozod a beled, de kétszer annyit megkeresel, mint egyébként. Ilyen helyzetben, mint a migránsválság, tök mindegy, hogy fiú vagy vagy lány, melyik osztályon dolgozol, melyik egységben. Ilyenkor az egész rendőrség egységesen reagál. De aki például egyedül neveli a gyerekét, azokat nem szokták beosztani készenlétre. Viszont vannak olyan kolleganők is, le a kalappal előttük, akik így-úgy megoldják és bevállalják. A szomszéd néni vigyáz a gyerekre, mert úgy érzik: nekik itt a helyük."

"A járőr ismerőseim reggeltől estig kint voltak a Keletiben, sorfalat álltak étlen-szomjan. A menekültek előttük heverésztek és az önkéntesek meg úgy rohangáltak körülöttük, mint a pincérek. A rendőrök majd megvesztek éhen, a menekültek viszont az orruk előtt dobálták ki a kaját. Végül a saját kapitányuk otthonról csomagolt szendvicseket vitt nekik, annyira nem volt mit enni. A menekülteknél sokkal jobban idegesítenek, akik segítenek nekik. Amennyi pénzt erre fordítottak, ha azt mind a magyar csövesekre költötték volna, nem lennének hajléktalanok Budapest utcáin. Teletömik őket mindennel, az ételosztásnál viszont elküldték a hajléktalanokat. Aztán a mi csöveseink azt a kaját szedegetik össze mindenhol, amit a menekültek eldobálnak. Minket ez bosszant. Az újságírók a legpofátlanabbak. Ott állnak a rendőrsorfal előtt. De mondjuk szerintem valahol meg lehet őket is érteni: nekik az az életük, a rendőröknek viszont ez."

"Nem volt egyszerű a helyzet a Keletiben, de természetes, hogy állták a sarat. Ezért vannak, ez a dolguk. A rendőr mindig parancsot követ. Ha azt mondják, hogy te ezen a ponton állsz, akkor te ott állsz egészen addig, amíg más parancsot nem kapsz. Amikor be vagy öltözve rohamfelszerelésbe, alapból csőlátásod van. Olyan adrenalin van benned, hogy azt is elfelejted, hogy hívnak. Kell a visszacsatolás. A kapitány kiabálja a parancsot (Ne üsd), és ahogy visszakiabálsz (Nem ütjük) neki is jelzed, hogy vetted az adást, de saját magadban is így tudatosítod a parancsot. Ahogy kimondod, önmagadban is megerősíted."

"Van 3 új bűncselekmény: határzár tiltott átlépése, határzár megrongálása, és az ezzel kapcsolatos építkezés akadályozása. Megfognak egy elkövetőt, előállítják és gyorsított eljárással egyből bíróság elé állítják. Ott van helyben a rendőrök mellett a bíró, az ügyész, a tolmács, ott vannak a kirendelt védőügyvédek. Kurva nagy apparátus. A papírokat le sem fordítják arabra, a fordítás akkora költség lenne, de maga az eljárás így is nagyon drága. Az eljárás végét mindenki előre látja, a körülöttünk levő országok biztonságos országnak számítanak. Ha szabályosan akarunk is eljárni, képtelenség, egyszerűen nincs rá kapacitás. Az azt jelentené, hogy szinte másodpercenként kéne lefolytatni egy normális esetben félnapos műveletet."

"Napi kapcsolatban vagyok a vidéki rendőr-ismerőseimmel is. Az egyik dél-nyugati megyében történt például, hogy levezényeltek egy osztagot, megkapták az ukázt: egy hónap Siklós. Levitték őket, ott töltöttek egy éjszakát, másnap jelentkeztek szolgálatra, mire rögtön vissza is küldték őket. Nincs kész a kerítés, nincs bűncselekmény. Ugyanezt az oda-vissza játékot még kétszer eljátszották, tehát már háromszor megjárták Siklóst, de még mindig nem dőlt el a helyzet. Egy dolog biztos: ha elkészül a kerítés, egy hónapig Siklóson lesznek."

"Amikor valakit levezényelnek egy hónapra, az nem tesz jót például a párkapcsolatának sem, nemhogy a fizikai-szellemi állapotának. Nagyon kevés civil tudja ezt megérteni, hogyha menni kell, akkor menni kell. Ezért van az, hogy sokan hivatásos párt választanak maguknak. Azt feldolgozni egy hozzátartozónak, hogy a szeretted ott van a "tűzvonalban"... Ahogy lesik a tévét, hogy "Istenem, csak ne lássam őt a tévében, adja az ég, hogy hátul áll és nem elől, csak nyugodt helyre legyen beosztva". Amit a hozzátartozók átélnek, az egyszerűen leírhatatlan. Õk rosszabbul viselik, mint akik ott állnak a határon. Vajon nekik hogy eshet ez a sok pocskondiázás?"
 

"A határon olyan szinten fullon van minden, az összes laktanya, diákszálló, stb, hogy ismerőseimet legutóbb egy négycsillagos wellness-szállodában szállásolták el. Irdatlan, mennyit kell talpon lenni. Nem ritka a 16 órás szolgálat. De én semmi pénzért nem cserélném el a munkámat. Inkább megyek terepre tizenhat órában, mint akárcsak négy órát ülni a gép előtt egy irodában."